Monthly Archives: március 2016

„Tapasztalat, önismeret, alázat, és rengeteg edzés”

Category : Riportok

Csapattársunkról, a mindig csöndes, visszahúzódó Balogh Robiról kevesen tudják, hogy olykor egészen elképesztő távokat teljesít… naná, futva! Pár napja például, részt vett egy “hatórás” versenyen. Igen, hat órán át futott a mezőny, azzal a céllal, hogy minél hosszabb távot teljesítsen ezen idő alatt. Őrültség. Őrültség? Robit kérdeztem, hogy választ kapjak.

Robi! Mikor vetted az első futócipődet?

2006-ban vettem az egyik bevásárlóközpontban egy ”utolsó darab” akciós futócipőt. (Akkor még nem tudtam, hogy milyen fontos a jó cipő, ha az ember futásra szánja a fejét…). Nagy szerencsém volt ezzel a cipővel, mert – mint később értesültem – ”szupináló”, azaz kifelé dőlő a lépésem, s az ominózus cipőt pont erre az ortopédiai jelenségre gyártották. Azóta persze tudatosan vásárolok, sőt előre több cipőt is, hogy a többnapos versenyeken is legyen tartalék, amire például esős időben lehet számítani.

Vissza tudsz emlékezni az első, igazán hosszú futásodra, aminek a végén azt mondtad: “Na, ennyi elég volt!”

Az első hosszú futásomnak a 4 kilométert gondoltam, de persze utána mindig egy kicsit többet akartam. Csodáltam azokat az ismerőseimet, akik félmaratont futottak. Nem tudtam elképzelni, hogyan lehet ilyen hosszú távot lefutni… Ők mesélték, hogy vannak versenyek, ahol rengetegen lefutják ezt a távot, sőt még hosszabbakat is, például a maratonit. Amikor ezeket a távokat első alkalommal lefutottam, persze arra gondoltam, hogy ez elég volt, de kis idővel már azon törtem a fejem, hogyan tudnék még többet lefutni.

Mi vonz téged az ultrafutásban?

A kihívás, hogy képes vagyok-e teljesíteni a kitűzött célt.  Vonz továbbá önmagam megismerése; a figyelem; a koncentráció, amit a hosszútávfutás igényel. Olyan ez, mint egy stratégiai játék. Előre megtervezem a taktikát, a ritmust és a frissítést.  Megtervezem azt, hogy a problémákat, amelyek esetleg felmerülnek, hogyan fogom majd kezelni. Ehhez persze szükséges a tapasztalat, az önismeret, az alázat, és a rengeteg edzés. De ha jól sikerül, amit eltervezek, az olyan pluszt ad, ami arra ösztönöz, hogy tovább feszegessem a határaimat.

Kedden és csütörtökön a közös, margitszigeti edzéseinken látlak, ahol pontosan annyit futsz, mint a többiek. Feltételezem, további edzésekkel egészíted ki a felkészülést. Hányszor, hány kilométert futsz a hét többi napján? 

A hétköznapokon 10-20 km közötti távokat futok, szombaton és vasárnap pedig hosszabbakat, akár 40 kilométert is. A jó formához  100-130 km-es hetek kellenek, de sajnos ehhez ritkán van elég szabadidőm. Optimális esetben a héten 1 nap pihenőt tartok, 4-5 napot futok. A futáson kívül pedig, ha csak tehetem, eljárok úszni és jógázni is.

Mi alapján választod ki a soron következő versenyedet? A helyszín, a versenytáv, vagy a mezőny kelti fel az érdeklődésedet? (Esetleg évről-évre ugyanazok a versenyek?)

Vannak kedvenc versenyeim, amiken évről-évre igyekszem részt venni, illetve évente egy külföldi maratont is be szoktam tervezni. Változó, hogy a barátok, a helyszín vagy egy új kihívás jelenti-e a motivációt.

A fent említett hatórás versenyre készülve, melyik volt a leghosszabb táv, amit edzés-jelleggel futottál?

A tavalyi év végén és az idei év elején nem úgy ment a felkészülés, ahogyan terveztem.  Több 30 km feletti edzésem volt, de ennél kicsit több kellett volna ahhoz, amit el szerettem volna érni a versenyen. (70 km volt a célom, aztán 68,4 kilométerig jutottam.)

Milyen technikáid vannak a monotónia leküzdésére? Gondolom, nem csupán testileg, de lelkileg is nagy küzdelem ilyen hosszú időn át koncentrálni, s fenntartani a motivációt…

A 6 órát felosztom órákra és így nem is tűnik olyan soknak. Mindig van egy kis cél a verseny közben, amit várok, például a frissítéseket. De amit mindig nagyon várok, az az mp3 lejátszóm… a zenét a  3-4 óra körül szoktam bevetni, mivel mindig új lendületet ad és ilyenkor már nagy szükségem van erre.

Hogyan, milyen frissítőkkel oldod meg az energia utánpótlását a verseny közben? Rendszert viszel a frissítésbe, vagy csak “ha szükségét érzed” akkor falatozol?

A frissítést mindig előre megtervezem, igénybe véve a versenyszervezők kínálta lehetőségeket is. Egyébként vizet már az elejétől kezdve folyamatosan veszek magamhoz, nem várom meg, hogy szomjas legyek. Enni (kis szelet vajas kenyér, ropi, gyümölcsök, energia-gél, sőt néha leves is) kb. a 10. km-től szoktam. A csokit, szőlőcukrot és az iso-t kerülöm, és kólát is csak kivételes esetekben iszom.

Egy hatórás futás során egyenletes tempóban futsz, vagy vannak gyorsabb, illetve lassabb ciklusok?

Próbálok egyenletesen futni, 5 perc/km körüli tempóban. Rendszerint, a futás első felében kicsit gyorsabb szoktam lenni, aztán 4-5 óra között általában holtpont szokott jönni, amikor lassulok. Az utolsó órában újra gyorsulni szoktam, már amennyire ez lehetséges…

Melyek azok a tárgyak (felszerelés), amelyeket feltétlenül magaddal kell vinned, ha ilyen hosszú távolságra indulsz?

A hatórás versenyeket általában rövidebb körpályán szokták tartani, ezért nem kell futás közben sok mindent magammal cipelni. Egy reklámszatyorba elfér néhány váltóruha és a saját frissítésem és néhány apróbb kellék (magnézium, kalcium, vazelin, sebtapasz, tű és cérna). Ha nem körpályán futunk, keresek biciklis kísérőt, aki hozza ezeket utánam.

A verseny után hány napig regenerálódsz? Vannak bevált módszereid?

Ha jól felkészültem, akkor a verseny után alig van izomlázam, így 3-4 nap elegendő a regenerálódáshoz. A mostani verseny után több mint 1 hét kellett. Sok alvás, masszőr és az úszás szokott segíteni a folyamat felgyorsításában.

A civil életben, mi a környezeted véleménye különös szenvedélyedről?

Megszokták…

Van esetleg álom-versenyed, amire jó lenne egyszer eljutni, amit jó lenne teljesíteni?

Egy régi nagy álmom tavaly vált valóra: a Békéscsaba – Arad – Békéscsaba Szupermaraton teljesítésével. Több évig készültem rá, míg végül a rajtvonalhoz álltam. A versenyen sok futó barátom vett részt és a második nap a célban megvártak, hogy együtt örüljünk a befutónak. Nagyon nagy élmény volt, minden futónak kívánom, hogy éljen át egyszer egy ilyet.

A következő nagy célt még keresem.

by SpSDvD



2 futó 4 nap alatt 195,5 km-t teljesítve 1. helyen ért célba

Category : Versenyek

12439272_10207410673477353_4931432463838674484_nA Balaton Szupermaratonon párban indultam, immáron 5. éve Haraszti Vikivel, aki egy nagyon jó barátnőm Sárvárról. Így a párosunk neve is Sárvári lányok lett. 4 nap alatt a Balaton körül összesen 195,5 km-t futottunk.

Minden napra jutott egy vagy két szakasz, hiszen minden nap három részből épült fel és ezt osztottuk szét Vikivel. Minden évben ez a kezdő versenyünk, ez adja a gerincét az évi felkészüléseknek. A verseny mellett ez egyfajta feltöltődés is számunkra, hiszen a barátainkkal vagyunk, és azt csináljuk, amit szeretünk.

Az idei megmérettetés is izgalmasra sikerült. A tavalyi győztes női párossal még az utolsó napon is harcoltunk az első helyért, de szerencsére idén mi kerültünk ki győztesen. Nagyon izgalmas volt, de a legfontosabb, hogy Vikivel végig támogattuk és biztattuk egymást. Az időjárásra nem lehetett panaszunk, tökéletes futóidő volt. A szél persze nem mindig kedvezett, de az egész mezőnynek meg kellett birkóznia vele.

12476570_231832640501558_492618082_n (1)Februárban sajnos egy sérülés akadályozta a felkészülésemet, de ezt a négy napot nem szerettem volna kihagyni. Az elején még egy megfázás is nehezítette a futásomat, de a gyömbér és a propolisz csodákra képes. Na és a jó társaság! :) A tempóm – érdekes módon – egyre jobb lett a negyedik nap végére. Nem vagyok csalódott, ez számomra mindig egy örömfutás, azért megyünk, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból, és élvezzük ezt az eseményt. Reméljük jövőre újra rajthoz tudunk majd állni.

Alapvetően maratonra készülök, szeretném megjavítani az egyéni csúcsomat. A következő versenyem, ha minden jól alakul egy borvidéki terepmaraton lesz az olasz-szlovén határnál.

/Fendrik Zsóka/


Ladányi Timi a szélnél is sebesebben futott a Balatonon

Category : Versenyek

Női abszolút dobogóA Budapest Sportiroda hagyományosan március közepén rendezi meg a négy napos, közel 200 km-es Balaton-kerülő versenyét, a Balaton Szupermaratont, amelyre idén 9. alkalommal került sor, március 17-20. között. A verseny 195,5 km-ét egyéniben, párban és váltóban is lehet teljesíteni, de be lehet szállni csak az utolsó két napra (Félbalaton Szupermaraton) vagy egy-egy nap maraton feletti távjára is. Továbbá lehetőség van a 2. napon egy önálló félmaraton (Öböl Félmaraton), vagy a 3. napon egy önálló maraton (MaratonFüred) teljesítésére.

A tavalyi sikeres teljesítés után 2016-ban ismét egyéni indulóként álltam rajthoz, de idén egyúttal, a hétköznapi életben is párommal, Juhász Petivel vegyes párosban is futottunk. Peti ötszörös egyéni teljesítőként idén inkább egy jobb maratoni eredményre koncentrálva döntött úgy, hogy elég lesz neki napi 1 – 2 szakasz. 🙂

A versenyen 2011-ben indultam először, az akkor debütáló MaratonFüred betétszámon, amit sikerült megnyernem, igaz egy nem túl erős időeredménnyel. Megtetszett a verseny hangulata és fotó 2következő évben már párosban érkeztem Édesapámmal a Félbalaton Szupermaratonra, ahol szintén elsőként zártuk a versenyt. Jött 2013 és az újabb cél: a teljes kör párban Édesapámmal, és, hogy a sorozat ne szakadjon meg, ismét az első helyen végeztünk. Innen már nem volt más hátra, mint a teljes kör egyéniben. 2014-ben Édesapám le is futotta, ezzel ünnepelve 60. születésnapját, én sajnos csak a felkészülés végéig jutottam el, akkor lesérültem és a versenyen már nem tudtam futni. Egy évet kellett várnom tehát az egyéni teljesítésre. 2015-ben az akkor 1,5 km-el rövidebb távot 16 óra 31 perc alatt teljesítettem az abszolút női dobogó 2. fokán. Maradt azonban némi hiányérzetem, nem a helyezés, inkább az időeredmény miatt, mert tudtam, hogy rengeteg időt ’eldobtam’ a frissítőknél, és többek között nem volt tökéletes az erőbeosztás (utolsó napra a lábaimat már nemigen éreztem 🙂 ). Már a versenyen megfogalmazódott bennem, hogy ez egy akkora ’buli’ (minden nehézségével, fájdalmával együtt), olyan csoda, hogy ezt még legalább egyszer meg kell csinálnom!

Voltak előzetes terveim, elképzeléseim már a nyár közepén, sajnos azonban augusztusban lesérültem és egészen novemberig nem igazán tudtam futni, és utána sem volt akadálymentes a felkészülés (mondjuk azt, hogy a fájdalom állandó társammá vált 🙁 ). Folyamatos újratervezésben voltam, aztán végül úgy érkeztem le a versenyre, hogy ’csak érjek körbe’.

A versenyen tökéletes futóidő volt, amióta részt veszek ezen a márciusi futáson talán most voltak a legideálisabbak a körülmények: nem volt hideg, de kifejezetten meleg sem (10-15 fok körül lehetett a hőmérséklet), nem volt túl erős szél, napsütés, egyszerűen tökéletes volt.
Az első nap (48,2 km) azt kell, hogy mondjam, hogy az elmúlt ¾ év talán legjobb futását sikerült produkálnom. Nem volt semmi bajom, nem fájt semmi, úgy értem be a célba, hogy ’teljesen egyben voltam’. 🙂  És az már csak hab volt a tortán, hogy az első egyéni nőként értem célba.

A második nap 52,9 km-e azért már keményebb volt (leginkább fejben), ennek ellenére viszonylag jól ment, sikerült növelnem az előnyöm, bár azért kihajtottam magam a táv végére.
A 3. nap reggelén éreztem, hogy ez már nem lesz az örömteli futás, mint az előző két nap, holott a kedvenc terepem következett (Badacsony – Balatonfüred hullámzó pályája, 45,2 km). 20 km után szétment a gyomrom, onnantól a ’túlélésre’ mentem, így az addigi előnyöm a 2. helyezett lánnyal, Molnár Gittával szemben jelentősen le is csökkent.

Tisztában voltam vele, hogy az utolsó napon meg fogja próbálni behozni a lemaradását, ennek tudatában indultunk el az utolsó 49,2 km-re, vissza Siófokra. Gitta kb. 10 km-ig fotómég hagyott az élen futni, akkor tempót váltott és olyan ritmusban és szép mozgással ment el, hogy azt mondtam, hogy ennyi volt, én ezt 40 km-en át nem tudom tartani. Szerencsére nagyon nem tudott leszakítani, de ehhez az kellett, hogy olyan tempóban fussak, ami akkor már a határt jelentette. Sajnos a gyomrom aznap sem volt rendben (30 km után ismét megadta magát), de a tudat, hogy menni kell, hajtott. És bár aznap ismét második lányként értem célba, mégis összetettben maradt 16-17 perc előnyöm, így 16 óra 33 perccel az első helyen végeztem immár nem csak a korosztályomban, de az abszolút női mezőnyben is a Balaton Szupermaratonon. 🙂 Vegyes párosban pedig Petinek köszönhetően a 3. helyen zártunk. 🙂 Bármennyire is furán hangzik, ez volt az az eredmény, amire egyáltalán nem számítottam és nem is számoltam ilyen lehetőséggel előzetesen. A sérülés annyira visszavetette a futásaimat, a tempómat, hogy nem is gondoltam, hogy így, ilyen jól és fájdalommentesen (!) sikerülhet a verseny (persze nyilván fájt már a végefelé, de nem a korábbi sérülés! 🙂 ).

A következő megmérettetés a Vivicittá félmaratoni távja lesz, majd május 1-én a Salzburg maraton, tehát mostantól a ’rövidebb’ távokra helyeződik a hangsúly ismét. Évek óta próbálom megjavítani a maratoni legjobb időmet, most azonban elhatároztam, hogy Salzburgban végre úgy szeretnék futni, hogy nem ezen görcsölök, hanem egy olyan jó, jóleső futás végén szeretnék célba érni, mint amilyen a Szupermaraton 1. napja volt. Hogy ahhoz milyen időeredmény párosul, az pedig már mellékes. 🙂


Makrai Zsuzsi sokat markolt: győzelmet aratott 8 km-en!

Category : Versenyek

zsuzsiMárcius 15–én került megrendezésre a hagyományos Imre-Lőrinc Futóverseny, amelynek célja a versenyzési lehetőségen kívül az 1848-as eseményekre való megemlékezés is volt egyben. Egyesületünket Makrai Zsuzsi képviselte, aki nem is akármilyen eredménnyel zárta a versenyt: megnyerte a 8 km-es távot, szívből gratulálunk!

Helyszíni közvetítőnk, Makrai Zsuzsi beszámolója következik:

Általában 10km körüli távokra készülök, így a 8 km-es távon indultam. Az időjárás elég lehangoló volt, esett az eső, mindössze 4 fok volt és persze ellenszél. Mire bemelegítettem már sz***rá áztam. Furcsa volt, hogy csak magamat láttam ilyen szinten bemelegíteni – a kenyaiakon kívül.

Sajnos nem sikerült úgy a futás, ahogy akartam, bár a tavalyi eredményemhez képest így is javítottam másfél percet. Ugyanakkor azt hittem, hogy gyorsabban megy majd. A legnehezebb az volt, hogy 6 km-nél beszorult a levegő. Azt hittem még gyalog sem érek be! Eddig szerencsére még edzés közben sem fordult elő velem ilyesmi soha, nemhogy pont verseny közben. Aztán valahogy sikerült kipumpálnom. 🙂

A verseny egyébként szervezés szempontjából jó volt. Természetesen jövőre is ott a helyem! Azonban én a pénzdíjakkal nem vagyok kibékülve. Vonzza ugyanis szerintem az olyan futókat, akik nem ezekre a versenyekre valók. Szégyelleném magam, ha maratoni helyzettként ilyen kis, a helyi lakosok számára szervezett versenyeken pénzért futnék. Itt pedig évek óta így van sajnos. Szerintem a pénzdíjat tárgyjutalomra, vagy utalványra kellene váltani. Egyenlőbbek lennének az esélyek!

– Zsuzsa Makrai –


Barcelona “hullámait” mászták meg futóink

Category : Versenyek

1625502_10153872766150090_4260520285138051850_nTomival ősszel kezdtünk el gondolkozni rajta, hogy kéne futni egy külföldi maratont. Akkor találtuk a Barcelona maratont, ami sok szempontból is jól hangzott: a március 15-és hosszú hétvégénkre esett; én már amúgy is régóta el szerettem volna jutni ebbe a városba, és maga a verseny is jónak ígérkezett. Azt, hogy elég szintes, természetesen csak azután hallottuk, hogy már neveztünk 🙂 Így hát városnézéssel egybekötött maratonfutás lett, kellemest a hasznossal. 🙂

Már a verseny előtt két nappal elkezdtünk hangolódni: a versenyközpont az 1992-es olimpia helyszínén volt, minden épület, tér, emlékmű monumentális, két hatalmas torony jelezte a rajtot és a célt is. A hangulat magával ragadó volt: a hatalmas terület tele volt futócipőben mászkáló, vidám képű katalánnal, szóval már akkor nagyon vártuk a rajtot.

A szervezés mélypontja a tésztaparty volt: majdnem egy órát kellett sorban állni  – Tomi szavaival élve – egy gyerekadagért. Tényleg furcsa volt, mert a rajtszám- és pólóátvétel gördülékeny volt, az expo területe hatalmas volt, biztosak voltunk benne, hogy van elég helyük és tapasztalatuk a tésztapartyt is gördülékennyé tenni. Hát ez nem jött össze.

Elég későn értünk ki a verseny napján. Annak ellenére, hogy a spanyolok semmit nem kapkodnak el, a rajtot sikerült 8.30-ra tenni. Nem volt túl meleg, kb. 16 fok, de hatalmas volt a kontraszt az árnyékos és a napos szakaszok között, nagy ereje volt a napnak. Szerintünk nem azon az egy órán múlott volna a meleg, az 5.30-as kelés viszont nagyon nem esett jól. A versenyt még kicsit fázósan kezdtük. Tomi az első, én a második rajtzónából. Az első frissítés volt kicsit messze, kb. 5,5 km-nél, utána gyakorlatilag 2 km-ként, a frissítés profi volt, rengeteg szervező volt, a vége felé aszalt gyümölcsöt, gyümölcsöt, gélt is adtak. A pálya viszont tényleg hullámozott. Amint észak felé mentünk, lehetett érezni, hogy enyhén ugyan, de emelkedik. Az időjárás futáshoz jónak bizonyult, világos sapka nélkül viszont garantált lett volna a napszúrás, de szerencsére erre gondoltunk.

Én a 3:28-amnál szerettem volna jobbat futni. Zsuzsi által javasolt tempóban kezdtem, aztán valahogy túlgyorsultam, és beértem pont a félmaratonnál a 3:15-ös iramfutókat. Onnantól azt éreztem, hogy velük kell mennem. Nagyon szép egyenletes tempót mentek, pontosan 4:38-as ezrekkel, ami egyben a 3:15-ös maraton tempója, és egyben az én 30 km-es tempófutásom tempója is volt. Így meggyőztem magam, hogy nekem itt a helyem 🙂 Kb. 100-150 fős boly verődött össze, amiből 2 lány volt rajtam kívül. Már a rajtnál is éreztem, ahogy beálltam a rajtzónámba, hogy szinte egyedül vagyok, és utólag be is bizonyosodott, hogy az indulóknak max. az ötöde volt csak nő. Magyarországon szerintem messze nem ilyen „rossz” az arány. Itt jegyezném meg azt is, hogy mekkora igény van a 3:15-ös iramfutókra, amilyen a Budapest Maratonon nincs… a 3 óra és a 3,5 óra között zongorázni lehet a különbséget…10494821_10205794671693616_912412632885852275_n

Tehát futottam az 3:15-ösökkel, mindig próbáltam a szélén futni, mert ha középre kerültem, már éreztem, hogy kevésbé kapok levegőt. Végül 3:13:54 lett az időm, ami majdnem negyed órás PB-javítás. A számok magukért beszélnek 😀 maximálisan elégedett vagyok az időmmel. A hatalmas tömeg ellenére hamar megtaláltuk egymást Tomival. Neki nem volt ilyen szerencséje az iramfutókkal, mivel a 2:45-öt nem merte bevállalni. Kisebb-nagyobb bolyokkal futott. Féltávnál már érezte, hogy nem lesz PB, így megpróbálta azt a jóleső, egyenletes futást folytatni, amit eddig, és így beért 2:52:38 alatt, ami még számára is egy elég jó idő 🙂 Valamint ez volt az eddigi legegyenletesebb maratonja, ami szép teljesítmény egy ilyen hullámzó pályán, iramfutók nélkül!

A spanyolokkal futni pedig egy élmény volt: futás közben is udvariasak, ha be akarnak jönni eléd, jelzik egy karmozdulattal, nincs tolakodás, lökdösődés. És egész Barcelona kinn volt és szurkolt teljes lelkesedéssel. És aztán a zsúfolt metrón, ahol álltunk, mint a szardíniák, csak mosolygós arcokat lehetett látni, és úgy összességében senki sem idegeskedett, hogy minek kell ezeknek futni…

1913547_10205795605676965_6999457625270966030_nÖsszefoglalva nagyon jó élmény volt ez a maraton: a futást is nagyon élveztük, meg hát Barcelona gyönyörű, ám aki a teljesen sík pályák híve, annak nem ajánljuk. Szóval lehet, hogy mi se itt futunk jövőre, de aki futó, és érdekli a város, annak mindenképp ajánljuk ezt a kombinációt – így tavasszal még a turisták száma is elviselhető. Egy valamit nem ajánlunk még: maraton másnapján megmászni Barcelona hegyét, a Tibidabót. Higgyétek el, megéri a sikló 7,70 euróért! 😉

Vétek Orsi & Markót Tomi


Edzőink bemutatkoznak: Kis-Soós Zsanett

Category : Edzőink

Zsani3Hogyan kerültél kapcsolatba az atlétikával?

A családban harmadik gyerekként, mindig azt szerettem volna csinálni, amit a bátyáim. Amikor ők elkezdtek atlétizálni, én sem szerettem volna kimaradni a társaságból. Kezdetben a versenyzés egyáltalán nem is érdekelt, csupán az, hogy együtt lehessek velük nap, mint nap.

Sportolói múltadról megemlítenél néhány gondolatot?

Bátyáim elég tehetségesek voltak, már korán válogatottak lettek. Én azonban csak edzeni szerettem, versenyezni nem igazán. Mondjuk soha nem is biztattak akkori edzőim, hogy értelme lenne annak, hogy én is versenyezzek. Emiatt sokáig nem is értem el eredményeket, inkább csak az érdekelt, hogy egy-egy edzésen minél jobban kihajtsam magamat. Utólag már nagyon örülök annak, hogy mindez így alakult, mert elég korán megtapasztalhattam, hogy ennek a sportágnak szépsége, nem a sikerek hajhászásában, hanem saját korlátaink kitolásában rejlik.

Mire vagy legbüszkébb a sportolói múltadból?

Bátyáim Budapestre kerültek és rajtuk keresztül ismerkedtem meg – Magyarország legrégibb sportegyesületének – a Magyar Athletikai Club-nak akkori edzőjével Dr. Török Jánossal, aki meggyőzött arról, hogy vegyem komolyabban a versenyzést. Az ő munkája révén junior, utánpótlás és felnőtt magyar bajnokságokon állhattam dobogóra, válogatottként pedig képviselhettem hazámat külföldi versenyeken. A MAC tagjaként részt vehettem a medulini mezei EB-n, ahol csapatban 7. helyet értünk el. Később volt szerencsém sportösztöndíjjal 2 évet az Észak-Karolinai High Point Egyetemen tölteni, ahol elvileg még tartok néhány iskolai rekordot is 🙂

Mire tanított meg téged ez a sport?

Arra, hogy egy nagyon egyszerű és kemény törvény szerint működik ez a sport: amennyi energiát az ember belefektet, annyit is kap vissza. A futás során a sportoló csak magára számíthat: ha a szükséges munkát nem végezzük el, akkor annak következményeit is nekünk kell elviselnünk. Azonban van valami, ami még az elvégzett munkánál is fontosabb, mégpedig, hogy hiszünk-e abban, hogy ezzel el is érjük a céljainkat. Csakis azsani7z lehet sikeres ebben a sportágban, aki nemcsak tesz a fejlődésért, hanem hisz is a fejlődésben.

Miért ajánlanád másoknak is ezt a sportot?

Minden futó folyamatos “önviaskodás”-nak van kitéve, és emiatt minden egyes nap lehetőséget ad gyengeségeink (lustaság, fáradság) feletti győzelemre, vagy emiatt történő bukásra. Ugyancsak mély önismeretre tanít meg a futás.  Meg kell tanulnunk értelmezni testünk jeleit, ahhoz, hogy eldönthessük, mikor szükséges ragaszkodni céljainkhoz, vagy szükséges azokat elengedni, hiszen a ragaszkodás néha akár káros is lehet.

Végzettséged?

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, illetve a High Point University-n Bachelor of Arts diplomát szereztem. Jelenleg a TF sportedzői képzésére járok.

Miért / Hogyan lettél edző?

Külföldről hazatérve egykori csapattársam, Vajda Zsuzsi már egy kisebb szabadidős csoporttal foglalkozott, és nagyon megtetszett, ahogyan azt a kis közösséget építgette, alakítgatta, formálta. Zsuzsinak köszönhetően ma már én is szerves része lehetek ennek a közösségnek, akik igénylik a foglalkozást, és a folyamatos felkészítést. Örülök, hogy segíthetek néhány kezdő futónak azzal a szerény zsani2tapasztalattal, amire eddig szert tettem.

Mire vagy edzőként a legbüszkébb?

Minden olyan pillanat élmény, amikor a tanítványok nem hiszik el, hogy a napi adagot meg tudják csinálni, de mégis bíznak bennem, és elhiszik nekem, hogy menni fog. Azok a pillanatok a legszebbek, amikor saját határaikat képesek átlépni, és azt egy kisebb csodaként megélni.

Kikkel foglalkozol az edzéseken?

Kezdő futókkal. Olyanokkal, akik még sohasem húztak futócipőt, illetve olyanokkal, akik már próbálkoztak a futással, de új ingerekre, motivációra van szükségük egy magasabb szint eléréséhez. Olyanokkal, akik nem tudnak rendszeresen lejárni, de szívesen jönnek, amikor csak tehetik. Akiket nem a versenyzés, hanem egészségük megőrzése érdekel.

Mi az, ami számodra fontos, amit szeretnél átadni a sportolóknak?

Hogy általában véve semmilyen terhelésre, kihívásra ne mondják, képtelenség azt megcsinálni, anélkül, hogy azzal megpróbálkoztak volna. Hogy gyengeségeikkel bátran merjenek szembenézni, mert csak azzal veszíthetnek, ha elmenekül előlük. Illetve, hogy a sportban nem az a fontos, ki milyen sikert ér el, győzelmet arat, hanem,  hogy azáltal milyen személyiséggé alakulunk, formálódunk.

Célod edzőként?

Hogy elkerüljem azt a hibát, amit sok edző elkövet Magyarországon: erősítsem tanítványaimban, hogy nem az számít, mennyire tehetségesek, csupán az, hogy mennyire lelkesek. Meg szeretném mutatni a hozzám járóknak, hogy olyan dolgokra is képesek, amikről korábban nem is gondolták volna, hogy lehetséges. Ezek a tapasztalatok általában pozitív irányba befolyásolják az emberek önbizalmát a hétköznapi életben is.

Kiknek ajánlod edzéseiteket?zsani5

Annak ellenére, hogy a futás egyéni sportnak számít, nagy szükség van egy inspiráló, összetartó közösségre. Igaz, mindenki maga vívja meg csatáját a pályán, de közösen sokkal könnyebb elkezdeni az edzéseket. Azoknak ajánlom edzéseinket, akik ösztönzést és motivációt keresnek a fejlődéshez és a továbblépéshez. Olyanoknak, akik kezdő, amatőr sportoló mivoltuk ellenére is komoly szándékkal elhatározzák, minden nap egy lépéssel többek szeretnének lenni, mint az előző nap.

Szerinted mi lehet közösségetek összetartó ereje?

A sokszínűség, valamint hogy tanítványaink edzők, illetve vezetés nélkül is törődnek, foglalkoznak egymással, építik a közösséget. Minden tagunk hozzátesz valamit a csapathoz egyéniségével, amivel az egész Club napról napra csak gazdagodik, gyarapszik.

Egyéni legjobbjai az ALL ATHLETICS alapján:

Versenyszám Eredmény Helyszín Dátum
800m 2:12.70 Budapest (HUN) 02.08.2009
1500m 4:30.21 Budapest (HUN) 01.08.2009
1500m fp. 4:31.75 Budapest (HUN) 23.02.2004
Mérföld fp. 5:01.80 Chapel Hill (USA) 19.01.2008
3000m 9:54.26 Debrecen (HUN) 14.05.2006
3000m fp. 9:53.85 Budapest (HUN) 24.02.2004
5000m 16:57.92 Székesfehérvár (HUN) 29.07.2007
10,000m 35:36.46 Nyíregyháza (HUN) 12.05.2006
3000m akadály 10:56.41 Radford (USA) 17.04.2009
10 km Utcai Futás 35:57 Budapest (HUN) 06.10.2013
12 km Utcai Futás 43:35 Budapest (HUN) 22.04.2007
Félmaraton 1:17:35 Siófok (HUN) 19.11.2006
25 km Utcai Futás 1:50:33 Harkány (HUN) 08.03.2015
4x400m 4:52.44 Zalaegerszeg (HUN) 11.05.2014

Kinyitjuk kapuinkat: ismét nyílt napot tartunk!

Category : Club élet

Tekintettel a tavalyi szeptemberi nyílt napunk sikerére, idén tavasszal ismét arra vállalkozunk, hogy megnyissunk egyesületünk kapuit érdeklődő futótársaink előtt, megint nyitottak legyünk a nagy világra és ismét nyílt napot tartsunk.

A húsvéti nagy lakmározásokat követően, március 29-én (kedden) a szokásos időpontban 18.30-kor kezdődő edzésünkre várjuk azon futók jelentkezését, akik szeretnék ledolgozni az ünnepi sonkákat,  illetve picit megmozgatni a sajátjukat.

Futóklubunk barátságos, nyitott kis futóközösség, és hivatalosan bejegyzett sportegyesület. Nálunk rendszeresen és szervezett formában vehetsz részt felkészült futóedzők által vezetett edzéseken egy egyre népesebb közösség keretein belül, ami sokkal inspirálóbb és élvezetesebb, mint például hétről hétre egyedül róni ugyanazokat a köröket. Egyesületünket ajánljuk azoknak, akik már futnak és szeretnének egy összetartó közösséghez tartozni, vagy akik csak egy kicsit is érdeklődnek a futás iránt, de nem tudják, hogyan kellene elkezdeni, vagy már elkezdték, de megrekedtek egy szinten, s keresik a továbblépés módját.

Regisztrálni lehel egy e-mail küldésével az info@margitszigetiac.hu címre, vagy az alábbi űrlap kitöltésével:

 


Az eső megöntözte a Nőnapi Virág Futást – by Cser Zsófia

Category : Versenyek

P1060106Immár harmadik éve vettünk részt vasárnap a Nőnapi Virág Futáson, amit két budapesti futó arc, Borbély Jani és Németh Ádám szerveznek, teljesen önkéntes alapon.

A cél itt “csupán” az, hogy mi nők még boldogabbak legyünk eme jeles nap környékén. Az egyik legcukibb közösségi futás ez, így a tavasz legelején, amikor kivonulunk a Budai hegyekbe, és ott az egyik kedvenc sportunknak, a terepfutásnak hódolunk együtt: férfiak és nők, idősek és fiatalok, kutyák, segítők, önkéntesek. A futás lényege, hogy a versenyközpontból kiindulva hat, úgynevezett “szirmot” futunk. Ha valaki mind a hat szirmot lefutja, akkor az kiad egy virágformát. Ezenfelül, minden egyes körön (vagyis szirmon) papírvirágokat szedhetnek a hölgyek, ami annyira édes ötlet, hogy már csak ezért is érdemes minden évben elindulni. A frissítés batyus megoldás, mindenki hoz valamit, ki süt, ki csak vesz valami igazán finomat. Idén is minden volt, mi szem-szájnak és futónak ingere.

Ebben az évben néhány mindenre elszánt aMACőr taggal az egyesületből gyülekeztünk reggel 9 előtt a versenyközpontnak számító Határ-nyeregben. Mészáros Ilivel, Bede Annamarival, Petrik Gyurival, Malicskó Balázzsal, ZakaP1060114riás Péterrel, Turchányi Emesével és Horváth Danival melegítettünk be az első szirom lefutása előtt. A szervezők kérésére az első kört mindig közösen futjuk a hármashatárhegyi reptér körül. Ez nagyjából 3,2 km, leginkább sík, de füves viszonyok között. Az időjárás sajnos idén nem volt annyira kegyes hozzánk. Reggel, amikor otthonról elindultunk, akkor konkrétan még zuhogott az eső, de szerencsére az erdőben az ember ezt már kevésbé érzékeli. Az elmúlt napok csapadékosabb időjárását azért eléggé érezhettük a talpunk alatt: meglehetősen saras, néhol kifejezetten csúszós terepen kellett a szirmokat begyűjteni. Habár az újlaki hegyről lefelé számos ember megfogadta, hogy ő aztán oda soha többet nem mássza meg a magaslatot, én azért ebben kételkedem 🙂

Tudomásom szerint, a mi kis aMACőr csapatunkból mindenki teljesítette a hat kört, azaz a 17 km-t. Felszedtük az összes színes virágot, és boldogan mentünk ebédelni egy ilyen remek rendezvény után. Habként a (virág)tortán, Emesével mi még kiegészítettük a szirmokat egy 4 km-es szakasszal, – felfutottunk az Árpád-kilátóba és onnan le a Fenyőgyöngyéi – hogy meglegyen edzőnk, Vajda Zsuzsi által kiírt hétvégi penzum.

Jövőre is jövök, az tuti!

Cser Zsófia

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.


Fuss a kutyákkal a kutyákért!

Category : Önkénteskedés

Kedves Csapattagok, kedves Önkénteseink!

Egyesületünk ahol tudog-gone-rund, segít! Igyekszünk az önkéntes alapokon szerveződő jótékony eseményeket, megmozdulásokat támogatni. Ahogyan futni is könnyebb együtt, úgy az önkénteskedés is kellemesebben telik, ha együtt cselekszünk egy jó ügy érdekében. Erőnk megsokszorozódik, ha összefogunk és közösen próbáljuk megoldani a problémákat. Ennek szellemében és jegyében, szívesen bekapcsolódunk már beindított és folyamatban lévő jótékony eseményekbe, illetve szívesen szervezünk saját “akciókat” is, amin keresztül közvetlenül kapcsolatba kerülhetünk azokkal, ahova adományaink eljutnak.

2015-ben több programban is részt vettünk, és idén sem szeretnénk a hagyományainkat megtörni. 2016-ra első megmozdulásunkat az állatoknak szeretnénk szentelni, és számukra felajánlani egyik edzésünket. Mivel egyesületünk legfőbb profilja a szabadidős sporttevékenység, ezért arra gondoltunk, hogy az április 3-i (vasárnap) könnyű hétvégi regeneráló futásunkat felajánlanánk a Budaörsi Állatmenhely számára, és elvinnénk az állatokat megmozgatni egy közös futás/ sétálás keretében.

Tervezett időpont: 2016. április 3. (vasárnap) délelőtt
Tervezett távolság: ahogyan a kutyusok engedik 🙂
Tervezett tempó: könnyű kocogás és séta keveredése
Résztevevők létszáma: max 15-20 fő

A Budaörsi Állatmenhelykutyi3 sok szeretettel fogadja a kutyát sétáltatni vágyó – akár gyakorlott, akár kezdő – önkénteseket. Néhányat leszámítva, valamennyi ebünk pórázképes. Javasolják, hogy olyan ruhában menjünk, amit nem sajnálunk összekoszolni,. Ugyanakkor kérnek minket, ha tudunk, vigyünk magunkkal pórázt, mivel néha olyan sok önkéntes jön össze, hogy nem elegendő a pórázkészletük. Időbeli illetve mennyiségi megkötés nincs: azt a kutyát választhatjuk, amelyik szimpatikus (azért a gondozókat érdemes megkérdezni előtte), illetve annyi kutyát vihetünk ki egymás után és annyi időre amennyi jól esik a kutyának is és nekünk is.

Amennyiben szívesen részt vennétek az általunk szervezett jótékony eseményen, de időd, bátorságod ezt nem engedi, a menhely szívesen fogadja egyéb felajánlásodat, amit mi lehetőség szerint szívesen át is adunk nekik.

Jelentkezni tudtok az info@margitszigetiac.hu e-mail címen, vagy az alábbi űrlap kitöltésével: