Edzőink bemutatkoznak: Dóczi Orsolya

Hogyan kerültél kapcsolatba az atlétikával?
Már a szüleim is atléták voltak, édesapám magasat ugrott, édesanyám pedig rövidtáv- és gátfutó volt. 13 évesen elvittek felvételizni a KSI-be (akkor még ilyen is volt) és ott választottak ki, mert tehetségesnek találtak. Először Kasperkiewicz Gábor csoportjába kerültem, majd 1 év után Tímár Misi bácsi lett az edzőm. Később az UTE-ba kerültem Simon Balla István csoportjába, majd a pályafutásomat 26 évesen az FTC-ben fejeztem be.

Sportolói múltadról megemlítenél néhány gondolatot?
Nagyon tetszett ez a mozgásforma, de tegyük hozzá, már korán sikeres is lettem benne, és lehet, hogy emiatt is maradtam sokáig a pályán. 15 évesen már országos bajnokságot nyertem, azután korosztályos válogatott lettem. 1993-ban részt vehettem a korosztályos Európa-bajnokságon San Sebastianban. 1997-ben az U23-as Európa-bajnokságon 5. lettem 400m gáton, illetve 6. helyezést értünk a 4×400-as váltóval. 1998-ban a hazai rendezésű EB-n 8. helyen értünk célba a váltóval (4×400).
Összesen 13-szor voltam felnőtt válogatott és számtalan korosztályos válogatott versenyen vettem részt.

Mire vagy legbüszkébb a sportolói múltadból?
A turkui (U23-as EB) 5. helyezésemre, ill. arra, hogy nagyon nagy csatákat vívtunk annak idején egy váltóba való bekerülésért. Akkor nem így gondoltam, de utólag jó emlékeim vannak ezekről az összecsapásokról.

Mire tanított meg téged ez a sport?
A kitartás , a küzdelem szépsége, a befektetett munka eredménye nagyon is kézzel fogható ebben a sportágban. Itt nincs mellébeszélés, bírói döntés, stb. Nagyon egyszerű a képlet: Ha te voltál a gyorsabb, te ugrottál legmesszebbre/legmagasabbra, te dobtál a legnagyobbat, akkor te vagy a győztes.

Miért ajánlanád másoknak is ezt a sportot?
Abszolút természetes mozgássorokból felépülő sportág, olyan mozgáselmeket, mozdulatokat tartalmaz, amelyeket a kisgyermekek egyébként is nagyon korán megtanulnak. Nagy kár, hogy ezeket a képességeinket időközben valahol elveszítjük. Ha visszatérnénk ezekhez, kevesebb mozgásszervi betegséggel találkoznánk. A sportág egyik nagy előnye, hogy megfelelő terhelés mellett a legfiatalabb kortól egészen idős korig végezhető. Nem mellesleg egy sor olyan képességünk is fejlődik általa, aminek a civil életben is nagy hasznát vehetjük (kitartás, küzdeni tudás és akarás, komfortzóna elhagyása a cél érdekében, stb.). Az atlétika másik pozitívuma, hogy nem sok minden szükséges az űzéséhez, egyes versenyszámait szinte bárki bárhol végezheti, hiszen nem igényel túl nagy “felszereltséget”, annak ellenére, hogy természetesen prémium kategóriás körülmények között is ugyanolyan módon végezhető.

Végzettséged?
Testnevelés/rekreáció szakon diplomáztam az ELTE Tanárképző Főiskolán, majd megszereztem a mesterfokú diplomát is testnevelő tanárként a Testnevelési Egyetemen. Ezeken kívül (többek között) személyi edző és TRX edző is vagyok.

Miért / Hogyan lettél edző?
Igazán sohasem szakadtam el az atlétikától. Már tanárként is tartottam edzéseket gyerekeknek, kezdetben az UTE pályán. Gyermekeim születése után 2011-ben a Margitszigeten folytattam az edzői munkát, ahol azóta is minden hétfőn, szerdán és pénteken folyamatosan tartom a foglalkozásokat a gyerekeknek.

Legszebb edzői emléked? Mire vagy edzőként a legbüszkébb?
Mivel én csak gyerekekkel foglalkozom, ezért nekem a legnagyobb élmény, ha a fiatalok szünet nélkül, még évek múltán is jelen vannak az edzéseken, akár esik, akár fúj. Számomra a legfontosabb, hogy mindig jól érezzék magukat, jókedvvel jöjjenek az edzésekre. Remélem ehhez én csak hozzátenni tudok…

Kikkel foglalkozol az edzéseken?
9-16 éves korosztály edzéseit irányítom, de általánosságban véve nem versenyzésre készítem fel a gyerekeket, csupán az alapokat tanítom meg nekik. Természetesen a tehetségesebbeket bátorítom, ösztönzöm és biztatom a versenyzésre.

Mi az, ami számodra fontos, amit szeretnél átadni a sportolóknak? 
A MOZGÁS ÖRÖMÉT. Számomra ez a legfontosabb. Szeretném, hogy azok, akik lejárnak hozzánk a Margitszigetre egy életre megszeressék testmozgást, és legyen is igényük rá. Célom, hogy a fiatalok elsajátítsák a helyesen végrehajtott mozdulatsorokat, illetve, hogy sikerüljön meggyőznöm őket arról, egy-egy jól kivitelezett mozgás mennyire egyszerű és hatékony tud lenni. Egyik legfőbb törekvésem azoknak a károknak az enyhítése, melyet az ülő életformánk kényszerít ránk és gyermekeinkre.

Mi a célod edzőként?
Nagyon sok gyermeket visszavezetni az alapvető mozgásformák világába, ami megteremti az alapot arra, hogy később akár bonyolultabb mozgásokat végezzenek el, komplexebb sportágakat válasszanak. Nem feltétlenül kell mindenkinek atlétának lennie, ezek az edzések hozzájárulnak ahhoz is, hogy később esetleg valamely másik területen legyen sikeres a gyermek. Személy szerint én nem hiszek a korai specializációban.

Közösségetek miért lehet csábító másoknak?
Egy gyerekcsoportban nagyon fontos a többiek hozzáállása, véleménye, illetve elfogadása az éppen csatlakozó fiatalokkal szemben. Büszke vagyok arra, hogy az edzést látogató gyerekek elfogadják, szeretik egymást, az újonnan érkezőket is bevonják a társaságba. Természetesen az ő esetükben a különféle sportjátékok sokat tudnak javítani a helyzeten, ugyanakkor remélem, hogy a jó hangulathoz én magam is hozzá tudok járulni a személyiségemmel. Szerencsére az eddig felmerült problémákat mind megoldottuk és nagyon igyekszem segíteni a fiatalok mindennapi életben történő boldogulását is.

Szerinted mi a közösségetek összetartó ereje?
Rendszeresen tartok nyári tábort a gyerekeknek júniusban. Mindig ezzel zárjuk az évet, ilyenkor sokat játszunk, bohóckodunk. Voltak már közös pizzázások, illetve szabadulószobából is jutottunk ki együttesen, amelyek mind meghatározó élmények a gyerekek számára. Nagyon jó látni, hogy a nagyobbak az edzésektől függetlenül, önállóan is összejárnak, beszélgetnek, moziba mennek.

Kiknek ajánlanád az általad tartott edzéseket?
Minden olyan gyermeket szívesen fogadunk, aki szeret mozogni, sportolni, illetve az olyanokat, akik szeretnék kipróbálni magukat az atlétika összes ágában (futás, ugrás, dobás). Szeretettel várom azokat foglalkozásaimon, akik szeretnek sportjátékokat játszani és szeretik mindezt közösségben tenni.

Egyéni csúcsok az ALL ATHLETICS alapján:

Edzőink bemutatkoznak: Zsoffay Róbert

1951-ben 15 évesen az Előre pályán tartott nemzetközi atlétikai verseny megtekintése után kaptam kedvet az atlétikához. Az akkori MTK (majd Vörös Lobogó) egyesületben kiváló atlétikai élet zajlott abban az időben. Hálás vagyok azért, hogy mindvégig kitűnő oktatók keze alatt ismerkedhettem meg a sportág rejtelmeivel. Kezdetben több szakág alapjait is elsajátítottam, melynek során olyan edzők foglalkoztak velem, mint mondjuk Szepes Béla, aki későbbi pályafutásomat – az atlétika pályán (sport) és azon kívül (művészet) is – jelentős mértékben alakította, formálta és meghatározta.