Barcelona “hullámait” mászták meg futóink
Category : Versenyek
Tomival ősszel kezdtünk el gondolkozni rajta, hogy kéne futni egy külföldi maratont. Akkor találtuk a Barcelona maratont, ami sok szempontból is jól hangzott: a március 15-és hosszú hétvégénkre esett; én már amúgy is régóta el szerettem volna jutni ebbe a városba, és maga a verseny is jónak ígérkezett. Azt, hogy elég szintes, természetesen csak azután hallottuk, hogy már neveztünk 🙂 Így hát városnézéssel egybekötött maratonfutás lett, kellemest a hasznossal. 🙂
Már a verseny előtt két nappal elkezdtünk hangolódni: a versenyközpont az 1992-es olimpia helyszínén volt, minden épület, tér, emlékmű monumentális, két hatalmas torony jelezte a rajtot és a célt is. A hangulat magával ragadó volt: a hatalmas terület tele volt futócipőben mászkáló, vidám képű katalánnal, szóval már akkor nagyon vártuk a rajtot.
A szervezés mélypontja a tésztaparty volt: majdnem egy órát kellett sorban állni – Tomi szavaival élve – egy gyerekadagért. Tényleg furcsa volt, mert a rajtszám- és pólóátvétel gördülékeny volt, az expo területe hatalmas volt, biztosak voltunk benne, hogy van elég helyük és tapasztalatuk a tésztapartyt is gördülékennyé tenni. Hát ez nem jött össze.
Elég későn értünk ki a verseny napján. Annak ellenére, hogy a spanyolok semmit nem kapkodnak el, a rajtot sikerült 8.30-ra tenni. Nem volt túl meleg, kb. 16 fok, de hatalmas volt a kontraszt az árnyékos és a napos szakaszok között, nagy ereje volt a napnak. Szerintünk nem azon az egy órán múlott volna a meleg, az 5.30-as kelés viszont nagyon nem esett jól. A versenyt még kicsit fázósan kezdtük. Tomi az első, én a második rajtzónából. Az első frissítés volt kicsit messze, kb. 5,5 km-nél, utána gyakorlatilag 2 km-ként, a frissítés profi volt, rengeteg szervező volt, a vége felé aszalt gyümölcsöt, gyümölcsöt, gélt is adtak. A pálya viszont tényleg hullámozott. Amint észak felé mentünk, lehetett érezni, hogy enyhén ugyan, de emelkedik. Az időjárás futáshoz jónak bizonyult, világos sapka nélkül viszont garantált lett volna a napszúrás, de szerencsére erre gondoltunk.
Én a 3:28-amnál szerettem volna jobbat futni. Zsuzsi által javasolt tempóban kezdtem, aztán valahogy túlgyorsultam, és beértem pont a félmaratonnál a 3:15-ös iramfutókat. Onnantól azt éreztem, hogy velük kell mennem. Nagyon szép egyenletes tempót mentek, pontosan 4:38-as ezrekkel, ami egyben a 3:15-ös maraton tempója, és egyben az én 30 km-es tempófutásom tempója is volt. Így meggyőztem magam, hogy nekem itt a helyem 🙂 Kb. 100-150 fős boly verődött össze, amiből 2 lány volt rajtam kívül. Már a rajtnál is éreztem, ahogy beálltam a rajtzónámba, hogy szinte egyedül vagyok, és utólag be is bizonyosodott, hogy az indulóknak max. az ötöde volt csak nő. Magyarországon szerintem messze nem ilyen „rossz” az arány. Itt jegyezném meg azt is, hogy mekkora igény van a 3:15-ös iramfutókra, amilyen a Budapest Maratonon nincs… a 3 óra és a 3,5 óra között zongorázni lehet a különbséget…
Tehát futottam az 3:15-ösökkel, mindig próbáltam a szélén futni, mert ha középre kerültem, már éreztem, hogy kevésbé kapok levegőt. Végül 3:13:54 lett az időm, ami majdnem negyed órás PB-javítás. A számok magukért beszélnek 😀 maximálisan elégedett vagyok az időmmel. A hatalmas tömeg ellenére hamar megtaláltuk egymást Tomival. Neki nem volt ilyen szerencséje az iramfutókkal, mivel a 2:45-öt nem merte bevállalni. Kisebb-nagyobb bolyokkal futott. Féltávnál már érezte, hogy nem lesz PB, így megpróbálta azt a jóleső, egyenletes futást folytatni, amit eddig, és így beért 2:52:38 alatt, ami még számára is egy elég jó idő 🙂 Valamint ez volt az eddigi legegyenletesebb maratonja, ami szép teljesítmény egy ilyen hullámzó pályán, iramfutók nélkül!
A spanyolokkal futni pedig egy élmény volt: futás közben is udvariasak, ha be akarnak jönni eléd, jelzik egy karmozdulattal, nincs tolakodás, lökdösődés. És egész Barcelona kinn volt és szurkolt teljes lelkesedéssel. És aztán a zsúfolt metrón, ahol álltunk, mint a szardíniák, csak mosolygós arcokat lehetett látni, és úgy összességében senki sem idegeskedett, hogy minek kell ezeknek futni…
Összefoglalva nagyon jó élmény volt ez a maraton: a futást is nagyon élveztük, meg hát Barcelona gyönyörű, ám aki a teljesen sík pályák híve, annak nem ajánljuk. Szóval lehet, hogy mi se itt futunk jövőre, de aki futó, és érdekli a város, annak mindenképp ajánljuk ezt a kombinációt – így tavasszal még a turisták száma is elviselhető. Egy valamit nem ajánlunk még: maraton másnapján megmászni Barcelona hegyét, a Tibidabót. Higgyétek el, megéri a sikló 7,70 euróért! 😉
Vétek Orsi & Markót Tomi