Category Archives: Versenyek

Na, már megint hol voltunk futni?

Category : Versenyek

13164296_905587586218947_1552711740145616659_n“Na, már megint hol voltunk futni?:)

A 7. Tolle Borvidék Félmaratonon, kb. 28 km és 745 m szintemelkedés. Szeretjük ezt a pályát, mert jó a szervezés, jó a hangulat, gyönyörű a vidék, de idén megint keményebb lett a pálya, mint az eddigi években volt. Hozzácsaptak vagy 4 km-t pluszban valamint egy újabb hegyet is beiktattattak.

14:00-kor volt a rajt, már ekkor erősen tűzött a nap, tudtuk ennek fele se lesz tréfa, hisz tavaly óta nem futottunk ilyen időben. Kényelmesen kezdtünk, de már a 2. km után elkezdődött a mászás, 7 dombot/hegyet, ebből 6 nagyot és 1 kicsit kellett megmásznunk. A meleg idő meg is fogott minket a futás végére, a frissítőpontokat igyekeztük kihasználni, pótolni az elvesztett folyadékot, hűsíteni magunkat. Féltávnál jött egy könnyed nyári zápor, ami kicsit felfrissítette és lehűtötte a levegőt, de nem tartott sokáig. Ezt követően a nap új erőre kapott és bepárásította a levegőt, ami tovább rontotta a komfort érzetünket.

Az útvonal most is változatos volt, csodás kertekkel, szőlővel beültetett dombokkal, a szokásos “motiváló” táblákkal: “A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel elküldeni a szervezőket az anyjukba” – “A káromkodás kompromisszum a menekülés és a küzdés között” – Káromkodnál? Várj még” – “Nem a győzelem a fontos, hanem…a hideg fröccs” – “Átgondoltad? Tehát: Nem” – “Nincs meredek emelkedő, de a lejtőért meg kell küzdened”.

Nálam 18 km után kezdődtek a problémák, az elmúlt héten végig a jobb bokám alatti, sarkam környéki fájdalommal küzdöttem,ami aztán péntekre egészen jól normalizálódott. Szombaton már nyugodt szívvel álltam a rajthoz, hogy talán nem lesz baj, de sajno nem jött be a számításom 🙁 Először a lejtőn lefelé jelentkezett a fájdalom, de a végére már emelkedőn felfelé kaptatásnál is. A mozgásom nehézkessé vált és minden lépésért meg kellett küzdenem. A következő hiba, hogy 13179396_906190659491973_5196062320486546271_neléheztem és a végére ez hányingerré fokozódott. Habár a frissítőpontokon a víz, iso, fröccs és bodzaszörp mellett, banánból és szőlőcukorból lehetett választani (26. km-nél palacsintát is láttam, de ott már mindegy volt), sajnos nekem nem segített, mert a banánt még mindig nem szeretem. Mikor meg is fordult a fejemben, hogy eszek belőle, a gyomrom dobott egy bukfencet, így gyorsan elvetettem az ötletet. Alig vártam már a célkaput, ott várt rám Malicskó Balázs, szó szerint repültem a karjaiba és csak kapaszkodtam belé. Aki, ismer tudja hogy nézek ki, ha elkészülök az erőmmel. Teljesen elkékült ajkak, hidegrázás és egyre fokozódó hányinger. A gyomrom a futás után meg is adta magát, majd a kocsiban 1 óra ájult alvás következett elnyúlva a hátsóülésen. Malicskó Balázs miatt nem kellett aggódnom, fél órával hamarabb ért be nálam, és ha érte is megpróbáltatás, meg se látszott rajta.  Nagy élvezettel majszolta el a futás után kapott lilahagymás zsíroskenyér részemet a sajátja mellett 🙂

Most így a verseny után elkezdtem félni a Plitvice Maratontól. Ott a 42 km-en lesz, igaz “csak” kb 400 m-es szintemelkedés, aminek a teljesítése úgy tűnik, most igazán kemény dió lesz számomra.

Az eredményeink:
Malicskó Balázs: 2:28:35 – korosztályos 19. hely, férfi abszolút 41/433-ból
Bede Annamari: 2:59:59 – korosztályos 6. hely, női abszolút 34/181-ből.”

by Bede Annamária


12 év – 12 km – és 12-nél is több induló a Margitszigeti Atlétikai Club színeiben

Category : Versenyek

“Álmomban sem gondoltam volna, hogy a Brüsszelbe költözésemnél még nagyobb kaland és még szuperebb kihívás lesz a hazaköltözés! 🙂 Mérhetetlenül örülök, hogy évről-évre nagyon sokan vesztek részt az „uniós” versenyen, annak meg pláne, hogy a visszajelzéseitekből ítélve „egész jó kis hétvégi tempófutás” ez.

Nagy GRATULÁCIÓ az idei indulóknak:
• Zakariás Peti (46:23)12év-12km (2)
• Balogh Robi (48:38)
• Makrai Zsuzsi (50:36)
• Vétek Orsi (51:06)
• Markót Tomi (51:06)
• Knecht Tamás (51:14)
• Roberto Motta (51:21)
• Ratkai Feri (51:28)
• én is futottam (51:55) 🙂
• Kellner Zoltán (54:35)
• Berki Tamás (54:36)
• Mátyási Zsófi (56:06)
• Cser Zsófi (58:11)
• Turchányi Emese (58:29)
• Boda Zsófi (59:47)
• Popovics Gábor (1:00:46)
• Kovács Andor (1:02:53)
• Vitéz Juli (1:14:00)

Menők voltatok, klassz, hogy jöttetek, nincs más hátra, mint előre: töltsétek le ingyenesen a futás közben készült fényképeiteket a futófotó oldaláról (szerda estétől lesznek elérhetőek), és12év-12km (4) ne fogjátok vissza magatokat: tegyétek közzé a legjobban sikerülteket! Á, és természetesen: gyertek minél többen jövőre is, azon leszek, hogy legalább ilyen jól érezzétek magatokat! 🙂

…és csak mellékesen: hogy hogyan is indult ez az egész? Amikor 2014-ben elkezdtem a Képviseleten dolgozni az első két napomat a kezdők szokásos (általában nem túl izgalmas) feladatával töltöttem: „Nézegesd a közös meghajtót, ismerkedj a munkáinkkal!”. Ott pedig azt láttam, hogy a kollégáim az európai uniós tagságunkból fakadó jóságokat a Művészetek völgyétől kezdve, a Szigeten keresztül az ARC kiállításig nagyon változatos módon próbálják minél szélesebb körben megismertetni. Mire én azt gondtoltam, hogy: „Hmmm, el szeretnénk érni, és meg szeretnénk szólítani minél több embert? => Miért nem szervezünk egy futóversenyt?!?” A főnököm az első hét derekán meghívott egy ismerkedős ebédre. Nem sejtettem, hogy ez a kósza ötletem meghallgatásra, sőt, villámgyors támogatásra talál, és kivitelezésre is kerülhet. Tessék? Hogy szervezhetünk egy nagyszabású, uniós tematikára felfűzött futást? És erre kiváló alkalom az egyébként eddig is minden évben megrendezett Európa-napi fesztivál? Hiszen ez zseniális! 🙂 FYI – az Európa-napot május 9-én ünneplik, a történelmi jelentőségű Schuman-nyilatkozat évfordulóján. Ez a nap az európai béke és egység ünnepe.

Így alakult, hogy a hobbim lett a munkám. Vagyis innentől fogva arra fordíthattam az időmet és az energiáimat, ho12év-12km (1)gy szervezzünk nektek egy ingyenes futóversenyt a város szívében, az útvonal során megmutatva annyi európai uniós támogatással megvalósult felújítást, fejlesztést, korszerűsítést, ahány kilométert teljesítünk. Persze minden igyekezet és jószándék ellenére, természetesen voltak „gyerekbetegségei” a versenynek, hiszen hihetetlen nagy kihívás volt ez: a kollégáimnak zéró köze volt a futáshoz, és én is csak résztvevőként ismertem a témát. Mindenesetre a munkába állásom után kicsivel összekalapáltuk a 10 év – 10 km elnevezésű versenyt, ami elmondhatatlanul boldoggá tett. 🙂 És ami még ennél is jobb: hagyománnyá vált az ország uniós tagságának évszámait futóversennyel szimbolizálni. Sőt! Külön öröm, hogy tavaly és idén is hazai pályán futhattunk, hiszen a MAC adott otthont a közel 3000 rajthoz állónak. A „kiváló futóidőért” pedig extra köszönet az égieknek! 🙂 “

 Macher Tünde


Ki korán kel, a Kikelet Félmaratonon egyéni csúcsra lel

Category : Versenyek

13001253_10209590046614571_1552878426466121937_n“Április 9-én Malicskó Balázzsal Baján a VI. Kikelet Félmaratonon vettünk részt, amit egyik edzőnk, Zsuzsi kedvenc mondása jellemzett, ugyanis “tökéletes futóidőnk volt” :). Balázsnak sikerült akkora egyéni csúcsot futnia, hogy mire ő a 2. frissítőpontra ért,  – ami kb. 4 km-nél volt – a frissítő személyzet még  fel sem volt készülve a versenyzők fogadására, amit akkor ő kisebb hibaként rótt fel.

Azonban én sem maradtam e12961749_889702321140807_4250622177493090509_nl Balázstól, hiszen nekem itt sikeredett a 2. legjobb félmaratoni időmet elérnem. Sikerült egyenletes tempót futnom és úgy éreztem, hogy a végére még maradt is bennem. Kicsit más volt a pálya, mint tavaly, de ez a vonalvezetés jobban tetszett nekünk. Csupán egy apró negatívumot láttunk a pályavezetésben, hogy volt egy kb. 1 km-es zúzott kavicsos szakasz a Duna parton, ami sok energiát elvett mindkettőnk futásából. Mindenképp megjegyeznénk, hogy évről évre fejlődik a szervezés, méghozzá pozitív irányba, így jövőre is igyekszünk majd ott lenni. 🙂

  • Balázs 1:30:47-es idővel abszolút kategóriában a 316 indulóból 39. lett, korosztályában pedig a 108 futóból 22. helyen  ért be a férfiak között.
  • Én 1:44:08-as idővel abszolút kategóriában a 166 indulóból 11. lettem, korosztályában pedig a 70 futóból 5. helyen  értem be a nők között”

– Bede Annamária


Ha itt a tavasz, jönnek a versenyek

Category : Versenyek

rsz_1fullsizerender“Az idei szezont nem tűzdeltem tele nagy célokkal és nagy versenyekkel, ami jó döntésnek bizonyult a sok betegeskedés és sérülések miatt. Nagy nehezen márciusban sikerült elkezdenem újra futni, így kinéztünk pár rövidebb versenyt, amin kipróbálhatom magam. Első verseny a Veresi futófeszt volt, 10,5 km-en futottam egy számomra már rég próbált gyorsabb tempót. Előző nap még azt mondták enyhe hideg jön, 18 fok várható. Reggel így is pakoltunk, de aznap végülis csak 10-12 fok és szeles idő volt érzékelhető. A pálya kellemesen hullámos útvonalon, néhol murvás terepen, a kertvárosban vezetett, gyönyörű virágzó fákkal tűzdelve. A szélnek köszönhetően tiszta és friss volt a levegő. Végeredményben tetszett maga a verseny és a szervezés. Emesének köszönhetően a tempót is sikerült tartanom, így 10,5 km-en 50:28 idő alatt értem célba.

13007352_1285454164802250_5767824100475482430_nKövetkező cél a most hétvégi Vivicitta 10km volt. Könnyebb pályának gondoltam és reménykedtem, kicsit gyorsabban sikerül majd “végigkocognom”. Hát ismét nem kedvezett az idő 🙁 Orkán erejű szél fújt a pályán. Délelőtt kimentünk szurkolni a félmaratonra, már ott jelezték nekem a többiek, hogy nem lesz egy kellemes élmény ez a verseny. Délutánra még erősebb lett a szélfújás. Igyekeztem mindig bebújni valaki mögé, de nem sokat segített. Mire elértük a hátszeles részt, már kimerültnek éreztem magam. Elég sok enyhe emelkedővel és jó pár kanyarral is megtűzdelték a pályát, így ez sem sikerült egy könnyű versenyre. Végül 48:35-re értem a célba, amivel azért elégedett vagyok, főleg ilyen körülmények között.”

Remélem, a jövő hétre kiszemelt verseny picivel könnyebb lesz az előzőeknél 🙂

– Fischer Anita

II. Veresi Futófeszt eredményei

21km-en:
Cser Zsófia ideje: 01:44:42 (új egyéni csúcs !) helyezése: Nõi 12. helyezett
10,5 km-en:
Turchányi Emese ideje: 00:49:09 helyezése Nõi 8. helyezett
Motta Roberto ideje: 00:51:34 helyezése Férfi 46 .helyezett
Fischer Anita ideje: 00:50:28 helyezése Nõi 12. helyezett

Az edző-tanítvány együttműködés legtökéletesebb példája

Category : Versenyek

DSC_0324Fekete Kriszta idén először futotta körbe egyéniben a Magyar Tengert 4 nap alatt. Elmondása szerint ez volt élte legnagyobb futókihívása. Felkészítője egyesületünk elnöke, Monszpart Sarolta volt, aki – a végeredményt tekintve, – kiváló munkát végzett. Mindkét egyesületi tagunkra nagyon büszkék vagyunk, és gratulálunk az edző-tanítvány párosnak. Nagyon sok szép sikert kívánunk még nekik a jövőre nézve, most pedig olvassátok nagy-nagy lelkesedéssel a Krisztával készített interjúnkat.

Mi volt a verseny neve?

9. Spuri Balaton Szupermaraton (BSZM)

 Milyen távon indultál?

Egyéniben indultam a 4 napos versenyen, 195,5 km teljesítettem J. Ez volt éltem eddigi legnagyobb futókihívása

Mire/milyen távra készülsz egyébként?

Vegyes, a 10 km-től a maratonig, bár most belelkesültem, és szerintem kipróbálom magam egy 6 órás versenyen. A BSZM 2. napján futottam a legtöbbet, 5 óra 26 percet, ezért azt hiszem nem túl eretnek gondolat a 6 órás futás.

Milyenek voltak a körülmények?

Az időjárás tökéletes volt, első nap még egy kicsit túl is öltöztem.

Közérzetem is jó volt, két dolog feszélyezett csupán. Az egyik, első napi futás után már a szállás felé haladva a jobb vádlim piszkosul begörcsölt. A futások alatt hála a menybélinek nem okozott gondot, nem „hisztizett” a lábam, de érzékenyebb és egyben merevebb volt. Főként a nyújtásnál, masszírozásnál éreztem.

A másik ami zavart, hogy egyik éjszaka sem aludtam igazán jól. Mondhatni igen pocsékul. Gondolom az adrenalin tombolt bennem. 2 rövid alvás között vagy próbáltam percenként új fekvőpózt keresni, vagy ha ezt már nagyon untam, akkor előkaptam a lóbalzsamot és bemasszíroztam a lábaimba a krémet. legalább hasznosan töltöttem az időt, ha már nem szunyókáltam.

Hogyan érezted magad a verseny alatt?

Nagyon jól, nem voltak igazán holtpontjaim, bár a negyedik napra kellően fáradtnak éreztem magam, főként a „cuki” emelkedők futásakor, amit egyáltalán futottam, mert a balatonakarattyai „hegyet”, mert az nekem igenis hegy és nem emelkedő, na, azt gyalogoltam, tempósan, de gyalogoltam (második nap a szigligeti utolsó 200 métert is). Ja, persze a hosszú lejtőknél sem volt mindig őszinte a mosolyom, néha még vinnyogtam is, mert a lejtmenetet, ha hiszitek, ha nem, még nem szerettem meg. Az emelkedőket, igaz fujtatok mint egy tisztességes gőzmozdony, meg mondom magamban, hogy azzal futtatnám meg naponta aki erre hozta az útvonalat (bocsánat, nem gondolom komolyan) de megfutom (néha meggyalogolom). Kihívást látok az emelkedőkben, erősít fizikálisan és lélekben is ha megcsinálom, e mellett tudom hogy a lábam, a vádlim és a popikám is szebb lesz tőle 🙂. Mondhatnám, az évek alatt már-már csaknem megszerettem, de a jeltőket …hát a lejtőkkel kapcsolatos érzéseimen még erősen dolgozni kell…

A harmadik nap az emelkedők sokkal jobban mentek, mint vártam. 2013-ban Fél Balaton Szupermaratont teljesítettem, és a Badacsony-Balatonfüred szakaszra úgy emlékeztem, hogy szinte csak emelkedő és lejtő. Nos, valóban így van, az egyetlen dolog, hogy a másnapi most utólag azt mondom még keményebb szakaszra viszont úgy emlékeztem – hiába no, az emlékek néha kissé, ebben az esetben nagyon tudnak torzulni, vagy szépülni…ki tudja –, hogy könnyebb volt. Hát határozott állítom, hogy NEM!! és nem csak azért mert nem egy, hanem három nap volt addigra a lábamra. Tényleg alattomosabb, sunyibb, undokabb, erőt próbálóbb, és sokkal, de sokkal több emelkedő és jeltő van benne, mint arra emlékeztem. A jelzők felsorolását csak azért nem folytatom, hogy ne riasszak el senkit, aki erre a versenyre szánja el magát, mert kemény szakasz, de teljesíthető, és különben is megfutottam 5 óra 17 perc 50 másodperc alatt (49,9 km), ami nekem kifejezettem jó idő, 4. nap meg pláne. Szóval az előző és a következő mondatok csupán lányos nyafogások, nézzétek el nekem J.

Itt kérek elnézést Marcsikától. Futótárs, barát, egyéniben 65 évesen teljesítette most először a Fél Balaton Szupermaratont. Neki is többször mondtam – hová tettem az eszem? –, a vasárnapi szakasz könnyebb, mint a szombati. Mikor beérkezett, megkérdezte tőlem, mégis mitől volt könnyebb? Őszinte leszek, ez bennem és felmerült párszor a 4. nap futása alatt, és már akkor mea culpáztam e miatt. Itt történt, a Balatonfüred-Siófok szakaszon, hogy amikor már igen csak fáradt voltam, majd az egyik éles kanyar után jött egy újabb, emlékemből kitörlődött brutál emelkedő, na akkor hangosan és szívből felnevettem. Tudjátok, amikor már kínjába röhög az ember, de szívből! Majd vettem egy mély levegőt, és szép egyenletes felnyomtam magam azon a dombon is. Nesze neked kihívás, a képedbe nevetek és megcsinálom!!

Na persze ehhez kellett az a sok-sok emelkedő, amit a felkészülés idején futottam!!

 Sikerült-e azt futnod/ úgy teljesítened a távot, ahogyan szeretted volna?

IGEN, sőt sokkal jobban ment, mint gondoltam

Ha nem/ igen, mit gondolsz miért?

krisztaMi volt a legnehezebb a verseny alatt?

Nem is tudom. Még soha nem futottam ennyit egymást követő napokon, de nem a hossz, inkább a fent leírt emelkedők és lejtők tettek jobban próbára, de a drámai leírás ellenére, azokat is nagyon jól teljesítettem.

Miért érte meg mégis elindulnod?

Magamért indultam el. A teljesítés, de már a felkészülés is sok erőt adott, pozitív visszajelzéseket kaptam (végre lementek rólam a 2013 év végi bokatörésem után felszedett plusz kilóim L is J).

Megcsináltam, kemény csaj vagyok!

Nőtt az önbizalmam, magabiztosabb lettem, megtanultam jobban elfogadni az elismeréseket.

Hozzátenném, hogy valaki ezt megélje, az örömöt, a megelégedést, hogy elsírod magad futás közben, vagy utána, mert átérzed mit vittél végbe, nem kell ennyit futni. Hasonló élményem volt az első tati futóversenyen (14 km), és minden az addig teljesítettnél picit, vagy esetleg nagyobb teljesítményemnél voltak eufórikus élményeim. Na jó nem mindig a futás közben. Néha vannak kisebb-nagyobb drámák, a testünkkel és elmékkel időnként ölre megyünk és küzdünk, koncentrálunk, tényleg átlépjük a saját határainkat, és győzünk. És az is győzelem, ha néha fel kell adnunk. Na ahhoz kell keménység, hogy az mond, sok-sok belefeccölt idő és energia ellenére, mikor úgy érzed mindent megtettél, de mégsem megy, nem tudod teljesíteni. És aztán alszol rá egyet, legfeljebb kettőt és kitűzöd a következő célt  🙂

Sokak szemében több centit is nőttem, ami egy picike,160 cm-es lánynál jól jön 🙂

Utólag van valamilyen pozitív vagy negatív élményed?

A fentieken túl? Már önmagában az, hogy sokkal jobban sikerült mint reméltem, a fellegekbe repített, és még mindig nem vagyok igazán a földön, pedig eltelt két hét a verseny óta.

Edződ, illetve te hogyan értékeled a teljesítményedet?

Szuper csaj voltam 🙂 ! De komolyan!! Mindenkinek, aki nem az időt nézi, akinek a teljesítés a lényeg, szívből kívánom, hogy úgy élje meg mint én.

Az edző – őt szerintem nem kell bemutatni: Monspart Sarolta.

Írta az edzéstervet, ha kell módosította, folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, többször megnézte, hogy futok, mondjuk a 100 kilométeres hetem végén, rendszeresen visszajelzést adott a felkészülés idején, és ami nekem nagyon sokat jelentett ott volt a 4 napos versenyen végig. Szombattól pedig Korik Vera (régebben együtt edzettek minket a MINDEN-KOR-os futó lányokat) is segített, támogatott.

Saci elégedett velem. Nagyon, tudom! Az mondta és írta, szuper nő vagyok! kell ennél több elismerés az edzőtől?

Mi lesz a következő versenyed?

Még nem tudom, talán egy hat órás, de ezt még megbeszélem Sacival is.

Hogyan értékelnéd a versenyt?

Profi szervezés, nekem nem volt semmi gondom, talán csak a második napon egy frissítés nem ott volt, ahol vártam illetve ahová írták a szervezők, kicsit távolabb került, és addigra már a tartalék vizem is elfogyott, de kihúztam a frissítőig. Hallelujah!

kriszta2Szállás: az egyik szálláson hiányoltuk a wellnesst (az igénybe vett lábakra egy kis szauna, jacussi finomságos dolog) , a másik helyen viszont hálás voltam a reggeli tejbegrízért (szerintem 20 éve nem ettem, de a verseny 4. napjának reggelén, mikor már annyi mindent a gyomrom sem akart befogadni nagyon jól jött a finom, meleg kakaós, fahéjas, kellően édes tejbepapi 🙂 ).

Ajánlanád-e másoknak is a versenyt?

Ó igen, váltóba, trióba, csak egy szakaszt futni…stb. Bármilyen formában. A táj is sokszor kárpótol egy-egy fránya emelkedőért 🙂.

Jövőre is tervezed, hogy elindulsz?

Még nem tudom. Ha abból indulok ki, hogy milyen jól sikerült, akkor már holnap beneveznék, de tudom, hogy ezért milyen felkészülést csináltam végig, ami szerencsére ugyanúgy zökkenőmentes volt, mint maga a verseny, sem az időjárás, sem betegség, sem sérülés nem nehezítette ezt az időszakot. És nem is a felkészülés volt nehéz, nagyon motivált voltam, nagyon meg akartam csinálni. Ha kellett már hajnali fél hatkor futotta, én az éjjeli bagoly, vagy este mentem el kedvenc sorozatom helyett. Ami még most picit visszatart, az, hogy mennyi időt vett igénybe, hogy én tisztességesen felkészüljek, ami viszont kellett ahhoz, hogy ilyen jól menjen. Amolyan róka fogta csuka tipikus esete.

Gyakorlatilag az utolsó 4 legintenzívebb felkészülési hónap edzése (1296 km-t futottam november 17-március 16 között) a szabadidőm zömét elvitte. Nem bánom, egy cseppet sem, egy pillanatát sem. De ha indulok, jövőre ezt az időt ugyanígy rá kell szánni. E miatt még kicsit vacillálok.

Saci ezt a Herb Elliott idézetett írta az utolsó 4 hónapot felölő edzéstervem elejére, „Egy sportolónak fontos dolog a tehetség, de az elszántság az, ami a csúcsra emel.” Hát nálam ez nagyon beigazolódott.

Mit javasolnál a szervezőknek, mit változtassanak rajta?

Sajnos a dugókámat az utolsó nap, a második váltópontnál, miután feltoltam a hátsómat Akarattyánál nem érvényesítettem, pedig isti bizi ott voltam, sokan láttak, alaposan frissítettem, majd, mint aki jól végezte dolgát tovább futottam. Pedig az elmúlt napokban én is többször mondta másoknak, a váltóhelyeken nekünk is (egyénieknek)…. hmm, hát szóval dugni kell. A következő frissítő pontnál, 5,5 kilométerrel arrébb nyílalt belém a felismerés, nem történt meg az aktus a dugóka és doboza között. Ott a BSI segítő azt mondta, legfeljebb nem lesz részidőm, fussak csak tovább nyugodtan. Bevallom azóta is frusztrál egy picit, hogy lehettem ekkora dinnye. Ha akkor vissza kell mennem, a saját hibám miatt 11 km plusz futással érvényesíteni a szakaszt, azt hiszen az apró szentek felsorolása cifra jelzőkkel színezve a legenyhébb gondolat lett volna. (Igaz, ebben az esetben már nem kéne azon dillemáznom, hogy induljak-e egy 6 órás versenyen, mert plusz 11 kilométerrel a lábamban tuti 6 órán túli idővel érek célba.)

Őszintén, szinte minden váltópontnál felhívták a figyelmünket a dugókázásra, de Akarattyán már pötit fáradt voltam (nem is értem…J), valószínűleg már kissé beszűkült tudattal, és még beszűkültebb halással rendelkeztem, vagy annyira a gél elfogyasztása utáni folyadékpótlásra koncentráltam, de bármi volt az oka,  ennek az etapnak (Balatonalmádi-Balatonakarattya) a hivatalos érvényesítése elmaradt.

Ha a szervezőktől lehetne valamit kérni, az amúgy szerintem minden szükséges itallal és étellel ellátott frissítő állomások kialakításánál, hogy ott, ahol az egyénieknek dugni kell, azt még feltűnőbben jelezzék J valami nagyon rikító színnel, feltűnő írással, nagy transzparensekkel. Remélve, hogy így kevesebb futó  jár úgy, mint én a dugókájával.

 Mi volt egyedi a versenyen, ami megfogott?

A hangulat, az hogy egymást bíztattuk, segítettük, teljesítéstől függetlenül. Talán köszönhető annak, hogy ez, létszámát tekintve családiasabb verseny, mint pl. egy maraton vagy félmaraton. Sokszor a mögöttem vagy előttem haladók beszélgetése is szórakoztatott, elterelte a figyelmet. Bár időnként én kotyorásztam.

A verseny tanulsága?

Képes voltam rá.

 


Párizs megér egy maratont

Category : Versenyek

12935206_1147874761909839_1606659850_n“Nem vagyok egy nagy iródeák, de ha már Párizs akkor röviden tömören:  amit Gaby barátnőmmel közösen teljesítettünk! Jól szervezett verseny volt, mindent megtettek a futókért ….. Észre sem vettük hogy vege lett 🙂 Igaz, eléggé döcögős volt a felkészülésünk és azért tarto ttunk a maratontól, de örök élmény marad, és szinte beleégett a szívembe ez a sok jóóóóóó! A franciák csüngtek mindenhol és minden sarkon szurkoltak… egy szóval imádtuk minden lépését a futásnak….. Jövőre is tuti megyünk! Az 57000 futó között való futástól meg most is kiráz a hideg. Sajnos sport értéke lehet nem nagyon volt a futásnak, de számunkra a legfontosabb az volt, hogy jó érzéssel teljesítsük a távot!” – összegezte Wihardt Eszter élményeit.

“Nagy élmény volt vasárnap lefutni a maratont 46 ezer ember között Párizsban. Verseny előtt pénteken érkeztünk és verseny utáni keddig maradtunk. Párizs legalább akkora élmény volt, mint maga a maraton. Egy nappal verseny előtt vettük fel a rajtszámot egy hatalmas csarnokban megrendezett futó expón. Elég olajozottan ment minden. A szervezők mindent megtettek a futókért. Még egy hatalmas falat is felhúztam, amin mind az 56000 nevezett neve ott volt. Az expón egy másik nagy élményben lehetett részem, mégpedig találkoztunk Paul Tergattal a maraton futás volt világcsúcs tartójával.

12952897_10201750466201443_1212165181_oMásnap a versenyre sikerült időben kiérni és hamar beálltam a rajtba. Szakaszos rajt volt, ami azt jelentett, hogy 15 percenként engedtek egy-egy zónát elindulni. Hatalmas tömeg volt mindenütt, a futásom első 15 km-e csak előzgetésről szólt. Párizsi pálya elég jónak mondható,  nagyjából sík egy két nyugati felüljáró típusú emelkedő van benne. A pálya vezetése a nevezetességek mellett ment végig, így elfutottunk a Louvre, az Eiffel torony és a Notre Dame mellett is. Persze a futás hevében nem igazán volt időm nézelődni. Az útvonalon végig voltak nézők, állítólag kétszázezer embert mozgatott meg az esemény, voltak különböző szurkolói zónák, ahol még táblát is lehet csinálni. Végig volt szurkolás és biztatták egymást az emberek, ami különösen a végén jött jól. Futásom jól sikerült 3:28-al érkeztem a célba, picit jobbat szerettem volna teljesíteni, de a meleg és a magas páratartalom miatt elégedett vagyok ezzel az idővel is. A szervezők kitettek magukért, az útvonalon minden volt:  zenészektől dobosokon át a bizonyos maratoni falig 30km-nél (nem vicc tényleg kiraktak egy falat 30-nál). A 46 ezer indulóból végül 42 ezren be is értek a célba. A célba aztán póló, érem és a szokásos apróságok vártak minket. Összességében elégedett vagyok és nagy élmény volt Párizsban futni!”- foglalta össze tapasztalatait Berki Tamás.


Terepszemle a Vértesi terepen

Category : Versenyek

vtm7Én harmadik éve folyamatosan részt  veszek Vértes Terep Maraton versenyén és eddig minden évben a félmaraton távon futottam, így az útvonal számomra már ismerősként köszönt vissza és nosztalgiázhattam menet közben. A szervezés az elmúlt 3 évben pazar volt és most sem volt okom a csalódásra. A hangulat mindig szuper és jó érzés lépten-nyomon ismerősökbe botlani, főleg nálam tapasztaltabb “terepesekbe  “akiknek mindig van egy jó szava hozzám, ötlete felém.

A félmaratoni táv reggel 10:00-kor rajtolt, szúrópróba szerű kötelező felszerelés ellenőrzésekkel. Sajnos én Zsófiékkal ellentétben a ruhaválasztással kapcsolatosan rosszul döntöttem (pedig voltak akik figyelmeztettek), hosszú nadrágban és vékony hosszú ujjú futófelsőben indultam neki a Vértesnek. Nem is győztem állandóan lecipzározni a felsőt, illetve feltűrni annak ujját, h ne legyen annyira melegem.

VTM6A Vértes most is a legszebb tavaszi köntösét mutattak be nekünk, az erdő zöld rügyekben és virágok tengerében pompázott, ami igen csak öröm volt a szemnek. Így nagyon könnyen mentek a kilométerek, mert mindig volt nézegetni valamit és gyönyörködni a tájban.

A frissítőpontok nálam újra csillagos 5-ösre vizsgáztak, minden volt amit egy terülj, terülj asztalkán el tudunk képzelni. A frissítőpontokon állomásozó a segítők pedig maximálisan segítőkészek voltak, kiemelném Kupsza Andrást, akit mi sokan Kapszulaként ismerünk…az ismerős arc jelenléte és lelkesítő szavai az utolsó 5 km előtt sok pluszt adtak 🙂

A célba beérve az elmúlt 2 évvel ellentétben a félmaratonisták is egy gyönyörű éremmel lettek gazdagabbak.  Ami ugyancsak új dolognak számított, hogy a célban ismét mindenkinél ellenőrizték a kötelező felszereléseket, amik a versenykiírásban szerepeltek. Ajánlom mások figyelmébe is, ha egy versenyen ilyen előírásokkal találkoztok, akkor tartsátok is be, mert jó pár embert diszkvalifikáltak emiatt ( többek között a félmaraton első, illetve harmadik helyen befutó férfi versenyzőit is).

vtm8A csomagom kikérése után rögtön feliratkoztam egy masszázsra, ami szintén a szuper szervezésnek volt köszönhető. 4 masszázs ágyon órákon át rendületlenül gyúrták át a megfáradt izmokat  a lelkes masszőrök, akik ugyanolyan kedvesek voltak, mint a frissítőasztalok segítői és kiváló munkát végeztek. Jó volt látni, hogy akik kikerültek a kezeik közül, már nem olyan robot mozgással jöttek-mentek, mint mikor felfeküdtek az ágyra. 🙂

Majd egy jó zuhany és egy tál finom gulyás leves elfogyasztása után kisétáltam a rajt/cél területre és figyeltem a további befutókat. Ez az a verseny amin már jövőre is tervezek részt venni. Másoknak is csak ajánlani tudom, ha egy színvonalas terepfutó versenyen szeretnének elindulni.

Tavaly 2:06:16-os idővel,  idén 2:05:19-es idővel sikerült a célba csapni. A hivatalos táv 20,9 km volt, 429 m+.


Budapest Nyílt Mezei Futó Bajnoksága – első közös “szereplésünk”

Category : Versenyek

lányok és fiúk2016. április 2-án, szombaton rendezte a Budapesti Atlétikai Szövetség a 20. Palota Kupát, amely egyben fővárosunk Nyílt Mezei Futó Bajnoksága, illetve Magyarország Szenior Mezei Bajnoksága  is volt. A Szilas patak partján található Pólus Center parkolójából induló mezei futásra a szervezők szeretettel várták a futás kedvelőit és a versenyzés iránt elhívatott atlétákat is, kezdve a legfiatalabb korosztálytól egészen a szenior korig. A nagyszámú indulók között egyesületünk sportolói több dobogós helyezést is elértek, amelyhez ezúton is szívből gratulálunk!

A verseny friss, fiatal  kis egyesületünk életében mérföldkőnek számított, egyben hatalmas előrelépésnek is, hiszen  ez volt az első olyan esemény, ahol a különféle edzői csoportok tanítványai együttesen álltak rajthoz, és közösen képviselték a klubot.

“A futáson második helyezést sikerült csapatban elérnünk a nők között. Kicsit elégedetlen vagyok magammal, mert futhattam, volna gyorsabban is, de beton lábakon nehéz volt. Nehezen is találtam oda, a rajt előtt kb. 5 perccel láttam meg csak Robi bácsit és kissé levert a víz, mikor még 3 perccel a rajt előtt a rajtszámot tűzögettem magamra. De azért jó volt, minimálszervezéssel, mint ahogy a Budapesti Atlétikai Szövetségtől megszokhattuk. Az idő és a pályakijelölés azonban megfelelő volt, bár az egyik kis híd le volt szakadva, de nem okozott különösebb gondot. Nem tudom, hogy a futás viselte-e meg ennyire, vagy a kezdeti aggodalom 🙂 “ számolt be személyes tapasztaltairól Makrai Zsuzsi, felnőtt futócsoportunk  oszlopos tagja.

Eredményeink:

13 éves fiúk 4500m: 2. helyezett Vágó Soma 17:45
13 éves lányok 3000 m: 5. helyezett Tóth Eszter 12:50
Ifjúsági lányok 4500m: 1. helyezett Rojik Dóra 16:55
Felnőtt nők 6000: 6. helyezett Makrai Zsuzsa 26.06
Felnőtt férfi 9000m 2. helyezett Józsvai Dávid 33.34
4. helyezett Kintzly Péter 34.36
5. helyezett: Péter András36.30
Ifjúsági lány csapatban: 2. helyezett “A” Rojik- Nagy – Illyés összeállítás
6. helyezett “B” Kecskés – Vajda – Timár összeállítás
Felnőtt női csapatban: 2.helyezett Makrai – Andódy – Aba összeállítás
Felnőtt férfi csapatban 1. helyezett “A” Józsvai – Kintzly – Péter András összeállítás
2. helyezett “B” Balta – Mészáros – Gécs összeállítás

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.


VTM 2016 !!!

Category : Versenyek

VTM4Idén másodszorra vettünk részt a tavasznyitó terepfutó versenyen: a Vértes Terep Maratonon. A névszponzort váltott verseny idén is a Fejér megyei Szár falu sportcsarnokából indult. Itt volt a versenyközpont is, telis-tele minden földi jóval: kaja, masszázs, padok, WC (!!!), Icebug cipők, Runnabe pólók. A szervezés, az ellátás a Terepfutas.hu jól megszokott színvonalát hozta. Nagyon hangulatos volt a sportcsarnok tele padokkal, a Bengay mindent elárasztó illatával, a magnetofonból olykor-olykor kihallható információkkal, és az alternatív vásárlási lehetőségekkel.

Baráti társaságunk három irányból közelítette meg Szár községet a kora reggeli órákban: egy autó Győrből, egy a Fót/Buda tengelyről, míg a harmadik a Fót/Pest részről érkezett. (Kis túlzással) 8:00-kor óramű pontossággal egyesítettük erőinket: ki egyből a mosdóba tartott, ki a rajtszám felvételhez ment. A maratoni táv 9:00-kor, a minimaraton és a félmaraton 10:00-kor rajtolt, így a többiek minket búcsúztattak. 8:59-kor megvolt az utolsó pacsi, elröppent pár fotó, aztán birtokba vettük az erdőt.

Az első kilométeren éreztem, hogy jól döntöttem a rövidnadrág+rövidujjú kombótVTM illetően, gyönyörű tavaszi idő volt, sütött a nap, csicseregtek a madarak. A pálya már ismerős volt, azt nem mondom, hogy ismertük, mint a tenyerünket, de minden kilométeren akadt valami, amin tudtunk nosztalgiázni. Kifejezetten a gesztesi vár és környéke nyűgözött le újra és megfogadtuk (immár másodszorra, hogy ide el túrázva is vissza kell térni! A várgesztesi frissítőponton kisebb felfordulást okoztunk azzal, hogy az előző nap elvágott ujjamra kértem egy friss ragtapaszt, illetve, hogy megkérdeztük: az iso gluténmentes-e, de az első meglepettség után a frissitőpontosok megint ötösre vizsgáztak. Félig reménykedve estünk neki az utolsó nagyobb emelkedőnek a 24. kilométernél, de nem emlékeztünk rosszul: tényleg olyan k*** meredek és hosszú volt, mint, amilyen tavaly is. Ennek VTM3megmászása után suhantunk tovább, bár a lendületünk azért visszaesett kicsit (a táv első felét 2 óra alatt tettük meg, a másodikat durván 2 és fél óra alatt), amit egyrészt sajnálok, másrészt viszont elégedett vagyok a teljesítményünkkel. Az utolsó frissítőponton már meg sem álltunk, csak Csipi ordításának örültünk (“Már csak 5 kilométer a céliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiig!”) őszintén, aztán a betonra kiérve Emese sprintelt egyet a célig, én pedig egy 6:00-5:30-as átlagot hozva visszaereszkedtem a sportcsarnokba. Ott a kedves ismerősök, a láthatatlan célszalag, és Szasza kamerája fogadott minket. Az eddig nem tapasztalt kötelező felszerelés ellenőrzése után megkaptam a jól megérdemelt érmet.

Összességében elégedett voltam az idei teljesítményünkkel, fejben most (a tavalyi távelvesztős szüzesség para nélkül) sokkal összeszedettebben álltunk a rajthoz, illetve futottuk le a távot. Ilyenkor mindig megfordul a fejemben, hogy több hosszú távot kellene futnunk, mert csak az edzi a fejet és a lábat is, de ott van nekünk Zsuzsi, eddig sosem vallott kudarcot az edzésterve 🙂

VTM2


2 futó 4 nap alatt 195,5 km-t teljesítve 1. helyen ért célba

Category : Versenyek

12439272_10207410673477353_4931432463838674484_nA Balaton Szupermaratonon párban indultam, immáron 5. éve Haraszti Vikivel, aki egy nagyon jó barátnőm Sárvárról. Így a párosunk neve is Sárvári lányok lett. 4 nap alatt a Balaton körül összesen 195,5 km-t futottunk.

Minden napra jutott egy vagy két szakasz, hiszen minden nap három részből épült fel és ezt osztottuk szét Vikivel. Minden évben ez a kezdő versenyünk, ez adja a gerincét az évi felkészüléseknek. A verseny mellett ez egyfajta feltöltődés is számunkra, hiszen a barátainkkal vagyunk, és azt csináljuk, amit szeretünk.

Az idei megmérettetés is izgalmasra sikerült. A tavalyi győztes női párossal még az utolsó napon is harcoltunk az első helyért, de szerencsére idén mi kerültünk ki győztesen. Nagyon izgalmas volt, de a legfontosabb, hogy Vikivel végig támogattuk és biztattuk egymást. Az időjárásra nem lehetett panaszunk, tökéletes futóidő volt. A szél persze nem mindig kedvezett, de az egész mezőnynek meg kellett birkóznia vele.

12476570_231832640501558_492618082_n (1)Februárban sajnos egy sérülés akadályozta a felkészülésemet, de ezt a négy napot nem szerettem volna kihagyni. Az elején még egy megfázás is nehezítette a futásomat, de a gyömbér és a propolisz csodákra képes. Na és a jó társaság! :) A tempóm – érdekes módon – egyre jobb lett a negyedik nap végére. Nem vagyok csalódott, ez számomra mindig egy örömfutás, azért megyünk, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból, és élvezzük ezt az eseményt. Reméljük jövőre újra rajthoz tudunk majd állni.

Alapvetően maratonra készülök, szeretném megjavítani az egyéni csúcsomat. A következő versenyem, ha minden jól alakul egy borvidéki terepmaraton lesz az olasz-szlovén határnál.

/Fendrik Zsóka/