A sport és a pszichológia kapcsolata

 Szakmai előadásainkat folytatva, május 10-én a sport és a pszichológia kapcsolatáról szóló prezentációra invitáltuk tagjainkat, és a külsős érdeklődőket. Meghívott szakemberünk Balassa Levente, életegyensúly tanácsadó, sportpszichológus volt, aki több olimpikon, többek között Marosi Ádám olimpiai bronzérmes öttusázónk, mentális felkészítésében vett már részt. Az élsportban több kliense világszintű eredménye révén, már sokan ismerhették Levente nevét, azt azonban kevesen tudhatták róla, hogy az egészség-fejlesztés terén is jelentős tréningeket tartott már olyan szervezeteknek, mint mondjuk a MTVA Zrt, a Sanoma Budapest Rt vagy az ELMÜ Nyrt. Levente szerint az élet egyensúlya és a sportolói teljesítmény hasonlóak. Mindkettő összetett, és a lelki világunk által erősen meghatározott. Úgy véli, ha felismerjük a gondolataink, hiedelmeink teremtő erejét, megtanulhatjuk átalakítani őket. Aki saját kezébe veszi élete irányítását, az előtt kitárul a világ, a meditatív állapotokon keresztül pedig egyre örömtelibb és alkotó életet élhetünk.

Levente a közel 2 órás előadás keretében sok mindenre kitért, ami a sport és a pszichológia kapcsolatát érinti. Egy nagyon érdekes játékkal kezdte előadását, amin keresztül az átlagos emberi probléma-megoldási módszereinket próbálta meg modellezni. Szerinte az emberek gondjaikat sokszor csak a rendelkezésükre álló keretek között próbálják meg megoldani, ami gyakran nem kínál megoldási alternatívát. Ilyenkor a problémáktól el kell távolodni, és külső szemlélőként más dimenzióban kell vizsgálnunk magunkat és a gondjainkat, hogy megtaláljuk a helyes utat.

Gondolatait tömören és vázlatosan összefoglaltuk, annak érdekében, hogy akik nem tudtak jelen lenni a prezentáción, azok is ízelítőt kaphassanak az elhangzottakból:

• Nem túl szerencsés az “amatőr” vagy a “hobbi” megnevezés  alkalmazása a csapatunk tagjaira, ő inkább a “szabadidősportoló” kifejezést használná, hiszen mindannyiunk a szabadidőnkből áldozunk értékes időt az egészségünk fejlesztésére.
• Ugyancsak téves az egészség-megőrzés kifejezés használata, ugyanis, ha csak őrizzük az egészségünket, az idővel megkopik. Az egészségünk fejlesztésre szorul, azzal folyamatosan foglalkoznunk, folyamatosan tennünk kell érte, különben megkopik és elveszítjük. Ahogyan emberi kapcsolatainkat sem őrizgetjük, hanem állandóan, folyamatosan fejlesztjük, állandóan teszünk azok életben tartásáért.

Az  embereket manapság magával sodorja a trend, a divat, és az, hogy  a futás nagyon népszerűvé vált. Mindez természetesen pozitív dolog, mert futás alapvetően egészséges. Nem szabad azonban az életünkben csupán erre helyezni a hangsúlyt, az élet egyéb területeivel is kell foglalkozni. Az emberek igazán könnyen képesek elveszíteni a kontrollt, és eltolni az egyensúlyt a különféle értékek között.

• Egy felnőtt szabadidősportoló számára nem lehet éveken keresztüli életcél, hogy pár percet faragjon egyéni csúcsából. Mindez azt feltételezi, hogy annak a személynek valami hiányzik a magánéletéből, hogy  valamilyen értékbeli problémákkal küzd, ha ezt helyezi élete középpontjába. Pál Feri atya szavaival élve: semmi baj sincs azzal, ha az emberek külső célokkal rendelkeznek, de csak addig a pontig, amíg azok a  belső lelki fejlődésüket szolgálják.
• Levente óva intett mindenkit attól, hogy a sport függőséget okozzon számunkra, ahogyan semmilyen pozitív, egészséges dolog esetében sem engedhetjük, hogy, annak függőjévé váljunk. A sport csak akkor lehet hasznos, ha az magánéletünkön belül el tudjuk helyezni a megfelelő polcra.
• Amikor az emberek sporttal próbálják meg saját identitásukat, az élet értelmét és az egészséges környezetet pótolni, akkor az már nem egészséges.
• Sokan megfigyelték már azt is, hogy céljaink elérése nem minden esetben tesz minket  boldoggá. A sikeres emberek nagy része akkor sem lesz boldog, ha eléri korábban kitűzött céljait. Az igazi boldogsághoz ugyanis a külső sikerességnek semmi köze nincs. Mit jelent ugyanis a sikeresség? Büszkeséget, hogy sikerült valami olyasmit elérnem, ami másnak nem ment. Azonban a valódi célok mögött értékrendnek kell állnia, ha ez nincs meg, azok a célok nem tesznek boldoggá minket. Ha a céljaink értékrendünktől eltávolodnak, akkor nekünk is el kell távolodnunk a céljainktól, mert azok nem fognak boldoggá tenni minket.
• Az értékrenddel sem egyszerű bánni, mert nagy részét a nevelés során a családtól, a neveltetés során pedig a körülöttünk lévő világtól kapjuk. Mindenkinek törekednie kell azonban saját értékrendjének kialakítására, megteremtésére, hogy valóban jól érezze benne magát, a magának érezze a tanultakat, az elsajátítottakat.

Egy szabadidős sportoló számára legfontosabb az kellene, hogy legyen, hogy a közösség részévé váljon, megtalálja benne a saját helyét, és el tudja magát helyezni a társaságon belül.

• A legfontosabb cél az lenne, hogy mindenki minél több természetes közösséghez tartozzon. Mindez olyan emberek gyülekezetét jelenti, ahol a tagok gondoskodnak egymásról, aggódnak egymásért és féltik egymást. Az ilyen közösségek, a “családi” közösségek, azaz olyan emberek társasága, ahol az emberek foglalkoznak egymással, törődnek egymással, gondozzák egymást.
• Az számít jó közösségnek, ahol a sport csak egy apropó a találkozásra, de a tagok a sporton kívül is tudnak olyan programokat szervezni, közös nevezőt találni, ahol jól tudják érezni magukat.
• A szabadidős sportközösségeken belül nem szabad hagyni, hogy egy-egy személy ikonná, sztárrá váljon teljesítményei alapján, nem szabad hagyni, hogy egy-egy ember kiemelkedő eredményei határozzák meg a többiek teljesítményét. Ugyanis a szabadidős sportközösségek nem a teljesítmények és az eredmények mentén szerveződnek, ezért nagy hiba lenne, ha ezek kerülnének a figyelem középpontjába. Nincsen ugyanis semmilyen értékbeli különbség egy-egy egyéni csúcs teljesítése között, ezért mindenki ugyanolyan  értékes tagja kell maradjon a közösségnek.

Nagyon fontos néha zene nélkül futni, és a belső hangokra összpontosítani. A csendben az ember önkénytelenül is elkezd meditálni, fontos kérdésekre figyelni, amik esetleg kellemetlenül érinthetik az embert: Ki vagyok? Mi számomra az értékes? Hova tartok? Hova tartozom?

• Az emberek nagy részéből hiányzik az erős belső koncentráció képessége, az emberek nem tudnak sokáig egy bizonyos dologra összpontosítani.
• Ebben nagy segítséget tud nyújtani a meditáció, ami nagyon sokat segít a “elengedésben” és ellazulásban.

Sok helyről hallhatjuk manapság, hogy a sérülések sem véletlenül történnek velünk. A sérülés ugyanis egyfajta kommunikáció a szervezet részéről, ami gondolkodásra szólít fel minket. Ugyanígy a balesetek sem történnek véletlenül, valójában a véletlen nem is létezik, minden valamilyen okkal, indokkal történik. Tudatalattink ugyanis válaszol a gondolatainkra, így a véletlenek nem történhetnek meg előzmény nélkül. Tudatalattink nem érti a tagadást, ezért nagyon fontos ügyelnünk arra, hogy milyen szavakat használunk, miket gondolunk, miket mondunk.

• A sérülések az élsportolók esetében kitüntetett szerepet kapnak, hiszen ők ”szervezetükből’ élnek meg, emiatt testük nap, mint nap határterhelést kap, és így ők fokozottan ki vannak téve a terhelésnek. Ugyancsak nem ok nélkül alakultak ki az ún. “ civilizációs betegségek” sem, mindezek jelek a társadalom számára.

• Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy a szervezetének senki sem tud akaratból, dacból parancsolni, arra szervezetünk nem fog megfelelőképpen válaszolni. Azonban, ha az élményekre, a pozitív érzésekre koncentrálunk, hamarabb elérhetjük sportbéli céljainkat. A sérülések elkerüléséhez elengedhetetlen az edzői, a szakértői  segítség, aki kívülről uralja a helyzetet, és józanságra int bennünket, ha szükséges.  
• Régóta tudjuk azt is, hogy nem létezik test és lélek külön, helyette helyesebb a  szervezet kifejezést alkalmaznunk és használnunk.