Edzőink bemutatkoznak: Malonovits József

 Hogyan kerültél kapcsolatba az atlétikával?

Általános iskolai versenyen javasolták, hogy legyek igazolt atléta: -kipróbáltam, megtetszett, és azóta sem  tudom abbahagyni.

Sportolói múltadról megemlítenél néhány gondolatot?

Annak ellenére, hogy nem maratoni futóként kezdtem, pár év edzés, versenyzés után kiderült, hogy a hosszabb távokon jobb eredményeket tudok elérni. Voltak kétségeim, hogy egyáltalán végig bírom-e futni a maratoni távot, erre azt a  megnyugtató választ kaptam: “csak az előírt edzéstervet kell megcsinálni és menni fog”….Szerencsémre voltak sorstársaim akikkel együtt haladtunk a megvalósítás felé.

Eredményeim: 2000.Maratoni OB. 6. helyezett, 2000., 2001., 2010. Magyar bajnok maratoni csapat. Hálás  vagyok edzőimnek -Gál Gézának, Zemen Jánosnak, Jenkei Andrásnak- akik segítségével elérhettem ezeket az eredményeket. Részt vettem a 2010. évi Hegyifutó Világbajnokságon. A Magyar Hegyi és Terepfutó Szövetség alapító tagja vagyok. Indultam terepduatlon versenyeken. A legszebb sportom pedig a tájékozódási futás.

Mire tanított meg téged ez a sport?

Itt senki sem ígéri, hogy könnyű lesz, a dolog  erőfeszítést követel. Neked kell a munkát elvégezni, kitartani, hinni önmagadban.

Miért ajánlanád másoknak is ezt a sportot?

Bízom benne, hogy azért is olvasod ezeket a sorokat, mert tudod, egy olyan kincs birtokában vagy amire célszerű vigyázni. Az atlétika alapsportág, amivel sikeresen megóvhatod, karbantarthatod ezt a kincset. A kicsit merészebbek pedig feszegethetik saját határaikat, hiszen “az élet ott kezdődik, ahol a komfortzónád véget ér”

Végzettséged?

Eötvös Loránd Tudományegyetem PPK Pedagógia szakos bölcsész, pedagógiatanár. Jelenleg atlétaedző képzésre járok.

Miért / Hogyan lettél edző?

2008-ban felkértek, hogy hozzak létre egy szabadidős futóklubot Zuglóban. A csömöri úti sportpálya megszüntetése után, az akkori Népstadionba költöztünk, jelenleg a Margitszigeten tartjuk edzéseinket a Margitszigeti Atlétikai Club keretein belül.

Mire vagy edzőként a legbüszkébb?

Arra, hogy sikerült egy olyan futó közösséget megalakítanom, ami nyolc éve folyamatosan működik.  Aztán arra is, mikor rájössz, hogy miről szól ez az egész, vagy örülsz, mert fogytál egy kilót, egészségesebbnek érzed magad, lefutottad életed első harminc kilométerét.

Na jó, egy boldog mosoly is letud venni a lábamról.

Kikkel foglalkozol az edzéseken?

Bárkivel, akinek van célja, kitartása és ideje, hogy megvalósítsa ezt a célt.

Mi az, ami számodra fontos, amit szeretnél átadni a sportolóknak?

Az igazi siker az amikor legyőzöd önmagad. Ez a psziché és a test csatája. Túl vagy az edzés, verseny nagyobbik részén és jön az, hogy  befutsz az ólombányába, egyre több  csillét húzol magad után, de te futsz tovább egészen a célig. Saját céljaidat valósítsd meg, azt, amire vágysz!

Miért ajánlod az edzéseiteket?

Említettem, hogy nem könnyű ez az út, de csapatba könnyebb megtenni. Az edzéseken biztos, hogy  találsz sorstársakat, új barátokat, – és garantáltan rengeteg élménnyel leszel gazdagabb.

Edzőink bemutatkoznak: Dóczi Orsolya

Hogyan kerültél kapcsolatba az atlétikával?
Már a szüleim is atléták voltak, édesapám magasat ugrott, édesanyám pedig rövidtáv- és gátfutó volt. 13 évesen elvittek felvételizni a KSI-be (akkor még ilyen is volt) és ott választottak ki, mert tehetségesnek találtak. Először Kasperkiewicz Gábor csoportjába kerültem, majd 1 év után Tímár Misi bácsi lett az edzőm. Később az UTE-ba kerültem Simon Balla István csoportjába, majd a pályafutásomat 26 évesen az FTC-ben fejeztem be.

Sportolói múltadról megemlítenél néhány gondolatot?
Nagyon tetszett ez a mozgásforma, de tegyük hozzá, már korán sikeres is lettem benne, és lehet, hogy emiatt is maradtam sokáig a pályán. 15 évesen már országos bajnokságot nyertem, azután korosztályos válogatott lettem. 1993-ban részt vehettem a korosztályos Európa-bajnokságon San Sebastianban. 1997-ben az U23-as Európa-bajnokságon 5. lettem 400m gáton, illetve 6. helyezést értünk a 4×400-as váltóval. 1998-ban a hazai rendezésű EB-n 8. helyen értünk célba a váltóval (4×400).
Összesen 13-szor voltam felnőtt válogatott és számtalan korosztályos válogatott versenyen vettem részt.

Mire vagy legbüszkébb a sportolói múltadból?
A turkui (U23-as EB) 5. helyezésemre, ill. arra, hogy nagyon nagy csatákat vívtunk annak idején egy váltóba való bekerülésért. Akkor nem így gondoltam, de utólag jó emlékeim vannak ezekről az összecsapásokról.

Mire tanított meg téged ez a sport?
A kitartás , a küzdelem szépsége, a befektetett munka eredménye nagyon is kézzel fogható ebben a sportágban. Itt nincs mellébeszélés, bírói döntés, stb. Nagyon egyszerű a képlet: Ha te voltál a gyorsabb, te ugrottál legmesszebbre/legmagasabbra, te dobtál a legnagyobbat, akkor te vagy a győztes.

Miért ajánlanád másoknak is ezt a sportot?
Abszolút természetes mozgássorokból felépülő sportág, olyan mozgáselmeket, mozdulatokat tartalmaz, amelyeket a kisgyermekek egyébként is nagyon korán megtanulnak. Nagy kár, hogy ezeket a képességeinket időközben valahol elveszítjük. Ha visszatérnénk ezekhez, kevesebb mozgásszervi betegséggel találkoznánk. A sportág egyik nagy előnye, hogy megfelelő terhelés mellett a legfiatalabb kortól egészen idős korig végezhető. Nem mellesleg egy sor olyan képességünk is fejlődik általa, aminek a civil életben is nagy hasznát vehetjük (kitartás, küzdeni tudás és akarás, komfortzóna elhagyása a cél érdekében, stb.). Az atlétika másik pozitívuma, hogy nem sok minden szükséges az űzéséhez, egyes versenyszámait szinte bárki bárhol végezheti, hiszen nem igényel túl nagy “felszereltséget”, annak ellenére, hogy természetesen prémium kategóriás körülmények között is ugyanolyan módon végezhető.

Végzettséged?
Testnevelés/rekreáció szakon diplomáztam az ELTE Tanárképző Főiskolán, majd megszereztem a mesterfokú diplomát is testnevelő tanárként a Testnevelési Egyetemen. Ezeken kívül (többek között) személyi edző és TRX edző is vagyok.

Miért / Hogyan lettél edző?
Igazán sohasem szakadtam el az atlétikától. Már tanárként is tartottam edzéseket gyerekeknek, kezdetben az UTE pályán. Gyermekeim születése után 2011-ben a Margitszigeten folytattam az edzői munkát, ahol azóta is minden hétfőn, szerdán és pénteken folyamatosan tartom a foglalkozásokat a gyerekeknek.

Legszebb edzői emléked? Mire vagy edzőként a legbüszkébb?
Mivel én csak gyerekekkel foglalkozom, ezért nekem a legnagyobb élmény, ha a fiatalok szünet nélkül, még évek múltán is jelen vannak az edzéseken, akár esik, akár fúj. Számomra a legfontosabb, hogy mindig jól érezzék magukat, jókedvvel jöjjenek az edzésekre. Remélem ehhez én csak hozzátenni tudok…

Kikkel foglalkozol az edzéseken?
9-16 éves korosztály edzéseit irányítom, de általánosságban véve nem versenyzésre készítem fel a gyerekeket, csupán az alapokat tanítom meg nekik. Természetesen a tehetségesebbeket bátorítom, ösztönzöm és biztatom a versenyzésre.

Mi az, ami számodra fontos, amit szeretnél átadni a sportolóknak? 
A MOZGÁS ÖRÖMÉT. Számomra ez a legfontosabb. Szeretném, hogy azok, akik lejárnak hozzánk a Margitszigetre egy életre megszeressék testmozgást, és legyen is igényük rá. Célom, hogy a fiatalok elsajátítsák a helyesen végrehajtott mozdulatsorokat, illetve, hogy sikerüljön meggyőznöm őket arról, egy-egy jól kivitelezett mozgás mennyire egyszerű és hatékony tud lenni. Egyik legfőbb törekvésem azoknak a károknak az enyhítése, melyet az ülő életformánk kényszerít ránk és gyermekeinkre.

Mi a célod edzőként?
Nagyon sok gyermeket visszavezetni az alapvető mozgásformák világába, ami megteremti az alapot arra, hogy később akár bonyolultabb mozgásokat végezzenek el, komplexebb sportágakat válasszanak. Nem feltétlenül kell mindenkinek atlétának lennie, ezek az edzések hozzájárulnak ahhoz is, hogy később esetleg valamely másik területen legyen sikeres a gyermek. Személy szerint én nem hiszek a korai specializációban.

Közösségetek miért lehet csábító másoknak?
Egy gyerekcsoportban nagyon fontos a többiek hozzáállása, véleménye, illetve elfogadása az éppen csatlakozó fiatalokkal szemben. Büszke vagyok arra, hogy az edzést látogató gyerekek elfogadják, szeretik egymást, az újonnan érkezőket is bevonják a társaságba. Természetesen az ő esetükben a különféle sportjátékok sokat tudnak javítani a helyzeten, ugyanakkor remélem, hogy a jó hangulathoz én magam is hozzá tudok járulni a személyiségemmel. Szerencsére az eddig felmerült problémákat mind megoldottuk és nagyon igyekszem segíteni a fiatalok mindennapi életben történő boldogulását is.

Szerinted mi a közösségetek összetartó ereje?
Rendszeresen tartok nyári tábort a gyerekeknek júniusban. Mindig ezzel zárjuk az évet, ilyenkor sokat játszunk, bohóckodunk. Voltak már közös pizzázások, illetve szabadulószobából is jutottunk ki együttesen, amelyek mind meghatározó élmények a gyerekek számára. Nagyon jó látni, hogy a nagyobbak az edzésektől függetlenül, önállóan is összejárnak, beszélgetnek, moziba mennek.

Kiknek ajánlanád az általad tartott edzéseket?
Minden olyan gyermeket szívesen fogadunk, aki szeret mozogni, sportolni, illetve az olyanokat, akik szeretnék kipróbálni magukat az atlétika összes ágában (futás, ugrás, dobás). Szeretettel várom azokat foglalkozásaimon, akik szeretnek sportjátékokat játszani és szeretik mindezt közösségben tenni.

Egyéni csúcsok az ALL ATHLETICS alapján:

Edzőink bemutatkoznak: Zsoffay Róbert

1951-ben 15 évesen az Előre pályán tartott nemzetközi atlétikai verseny megtekintése után kaptam kedvet az atlétikához. Az akkori MTK (majd Vörös Lobogó) egyesületben kiváló atlétikai élet zajlott abban az időben. Hálás vagyok azért, hogy mindvégig kitűnő oktatók keze alatt ismerkedhettem meg a sportág rejtelmeivel. Kezdetben több szakág alapjait is elsajátítottam, melynek során olyan edzők foglalkoztak velem, mint mondjuk Szepes Béla, aki későbbi pályafutásomat – az atlétika pályán (sport) és azon kívül (művészet) is – jelentős mértékben alakította, formálta és meghatározta.

Edzőink bemutatkoznak: Vajda Zsuzsi

1. Hogyan kerültél kapcsolatba az atlétikával?
A győri Kazinczy Ferenc Gimnázium diákjaként, egy iskolai felmérést követően, a testnevelő tanárom bátorított, hogy „akinek így megy edzés nélkül a futás, az még sokra viheti, ha edzeni kezd.” A mondata megragadt bennem, lenéztem egy edzésre, és… beleszerettem a sportágba.
2. Sportolói múltadról megemlítenél néhány gondolatot?
Élsportolói pályafutásom a Győri Atlétikai Clubban vette kezdetét, ahol főleg középtávfutóként versenyeztem. Érettségi után, a Testnevelési Egyetem hallgatójaként, az intézmény csapatába igazoltam. Az egyetem elvégzését követően pedig a Magyar Athletikai Club atlétája lettem. Itt váltam igazából hosszútávfutóvá, és itt értem el a komolyabb sikereimet is.
3. Mire vagy legbüszkébb a sportolói múltadból?
Két alkalommal is felölthettem a nemzeti válogatott mezét, hogy hazámat képviselve hozzam ki magamból a maximumot.
4. Mire tanított meg téged ez a sport?
A rendszeres futás, az edzések, és a versenyek arra tanítottak meg, hogy a testem és lelkem egyaránt edzhető! Továbbá, hogy az edzések hatására szellemi és fizikai teljesítőképességem határa „kitolható”!
5. Miért ajánlanád másoknak is ezt a sportot?
Mert a futást kipróbáltam és bevált. Amikor azt javaslom a környezetemben élőknek, hogy rendszeresen mozogjanak (fussanak például), akkor nem egy „bóvli” életfilozófiát akarok a nyakukba sózni, amely sokat ígér, sokba kerül, és esetleges, hogy beválik-e, hanem egy – milliók által kipróbált – tudományosan igazolt lehetőséget arra, hogyan legyünk/maradjunk fiatalosak és egészségesek.
6. Végzettséged?
A Testnevelési Egyetemen szereztem „testnevelői”, valamint „atlétika szakedzői” diplomát, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen „jogi szakokleveles sportszakember” végzettséget.
7. Miért / Hogyan lettél edző?
Én – mindenek előtt – elhivatott pedagógusnak vallom magam, aki képes hatással lenni a tanítványaira. Emberekkel szeretek foglalkozni, akikkel megoszthatom ismereteimet. Úgy alakult, hogy a sporttal (ezen belül is a futással) kapcsolatos tudásom halmozódott fel leginkább, így ezt szeretném megosztani, átadni. Ez a szándék kiegészül bennem azzal a kreativitással, amelyet leginkább az edzői munkámhoz kaptam.
Hogyan lettem edző? Én az a fajta sportoló voltam, akit mindig is érdekelt, hogyan épül fel egy edzés, vagy egy edzésterv. Olyan szakemberekkel dolgozhattam együtt, akik készek voltak „beavatni” a szakma rejtelmeibe, s amikor eljött az ideje, feladatokat bíztak rám. Később, már magam kerestem az edzői kihívásokat. Érdekes módon, az amatőr sport felé nyílt kapu, amelyen beléphettem.
8. Legszebb edzői emléked?
Milliónyi emlékem közül nem emelnék ki külön egyet sem. Éppen olyan örömmel tölt el egy totál kezdő futó elnavigálása élete első futóversenyéig, mint amilyennel az, hogy egy haladó szinten lévő sportolót hozzásegítek egyéni csúcsa megjavításához.
9. Mire vagy edzőként a legbüszkébb?
Az, hogy a futással kapcsolatos javaslataimat meghallgatják, és elfogadják a tanítványaim.
10. Kikkel foglalkozol?
Főleg hosszútávfutókkal, és olyanokkal is, akik azokká szeretnének válni. Az előbbiek alatt azokat a rutinos futókat értem, akik javítani szeretnének egyéni csúcsaikon, míg az utóbbiak alatt, a sokszor „nulláról” induló, életmódjukon éppen változtatni akarókat.
11. Mi az, ami számodra fontos, amit szeretnél átadni a sportolóknak? 
Egyrészt a sportolás örömét, másrészt a siker lehetőségét! Az emberek jelentős része úgy érzi, hiába végzi remekül a munkáját a hétköznapok során, ha nincs pozitív visszajelzés, elismerés, siker. A futópályán a teljesítmény egzakt módon mérhető, így a siker kézzelfogható. Az élet bármely területén elért siker pedig egész egyszerűen örömet okoz. Ennek az örömnek az esélyét szeretném átadni.
12. Mi a célod edzőként?
Minél több emberrel megosztani a sportolás szeretetét és örömét.
13. Közösségetek miért lehet csábító mások számára?
Általában, minden jó hangulatú közösség csábító. A mi futóközösségünkben pedig mindig jó hangulat uralkodik. Ez a csoport sajátossága. Nem én teremtem meg, hanem mi, magunknak. Miért? Azért, mert érző lelkű emberek vagyunk, akik szeretik egymást, és vágyunk arra az örömre, amelyet a futás által érhetünk el, és oszthatunk meg egymással.
14. Szerinted mi a közösségetek összetartó ereje?
A közös nevező a mozgás szeretete, és a jó társaság iránti vágy.
15. Kiknek ajánlanád az általatok tartott edzéseket?
Mindazoknak, akik csak egy kicsit is érdeklődnek a futás iránt, de fogalmuk sincs, hogyan kell elkezdeni, vagy már elkezdték, de megrekedtek egy szinten, s keresik a továbblépés módját.

Egyéni csúcsai az ALL ATHLETICS alapján: