Ha nem futunk, elfáradunk

Egyesületünk emberekkel foglalkozik. Olyan emberekkel akik szabadidejükben futnak. Olyan szabadidős sportolóknak tartunk edzéseket, akik munka mellett mozognak is. Olyanoknak, akik már rájöttek arra, nem létezik az a fajta kifogás, miszerint “a munka annyira fárasztó, hogy amellett képtelenség edzeni.” Ők már megváltoztatták hozzáállásukat, és átalakították gondolkodásmódjukat : “ha ma nem futok, holnap olyan fáradt leszek, hogy képtelen leszek dolgozni.” Ha a szellemi munkát nem ellensúlyozzuk fizikai terheléssel az agy elfárad, és nem képes megfelelően működni. Az ember mentálisan akkor tud igazán kikapcsolni, ha az izmok egy időre átveszik a “munka szerepét”. A munkát pedig akkor a legkönnyebb teljesíteni, ha szemünk előtt lebeg egy olyan fontos cél, aminek tükrében értelmet nyer a terhelés.

Cser Zsófi első maratonjára készül, amit októberben szeretne teljesíteni, ezért alázatosan megcsinál minden edzést, amit kedden és csütörtökön kiszabunk rá és a többiekre. Bár már futott hosszabb versenyeken, de ezt a klasszikus távot még nem próbálta. Úgy véli, pont most érkezett el ennek az ideje! Zsófi a mellékelt képen szemléltet a csütörtöki edzésünk egy részét: “A piros az erős részeket, fekete pedig kocogást jelenti. Az edzés így az alábbiak szerint alakult: 400m erős, 100m kocogás 300m erős, 100m kocogás 100m erős 200 kocogás, majd újra 400m erős és 100m kocogás 300m erős. Ezt követte még öt kör az atlétikai pályán, minden körben 250m gyors és 150 erős futással. Ez összesen 4 km résztávos edzés. Mindig elfáradunk, de egyben büszkék is vagyunk, ha végigcsinálunk egy ilyen edzést.”