Lelátóról a futópályára

Tavaly nyáron futottunk együtt először. Károly jelentős súlyfelesleggel rendelkezett, így a bemelegítő futás során a csapattól messze leszakadva, bele-belesétálva teljesítette a mintegy három kilométeres távot. Kissé megsajnálva bevártam őt, hogy bátorítsam… kedvesen értékelte a gesztust, majd derűvel a hangjában közölte, hogy gyakorlatilag jártányi ereje sincs már. Különösnek találtam, hogy nem önostorozó hangon beszél magáról, illetve gyenge fizikai állapotáról. Még különösebbnek találtam, hogy nem adja fel a méterekkel vívott, szinte reménytelennek tűnő harcát. Őszintén kíváncsivá tett azon az edzésen, hogy a srác derűs alaptermészete át fogja-e segíteni őt a későbbiekben, vagy eltűnik az edzésekről. Az előbbi történt. A hetek, hónapok egyre teltek és Karesz jelen volt szinte minden edzésen. Ősszel már láthatóvá vált, hogy egyre-másra veszíti el a felesleges kilóit, s hogy edzéseken egyre közelebb és közelebb kerül a csapat derékhadához. Mivel kapcsolatunk egészen barátian alakult, kértem, hogy válaszoljon néhány kérdésemre, mert úgy érzem példaértékű a története.

Érdekelne a kezdet… hogyan viszonyultál a sporthoz ifjú éveidben?

Újpestiként természetesen imádtam a sportokat, nézőként rengeteg focimeccset szurkoltam végig és egy rövid ideig gyerekatlétikára is jártam a pályára, de egy sérülés és némi lustaság miatt végül csak a lelátón ragadtam meg, így szurkolással töltöttem fiatalkorom nagy részét.

A  (már fogyatkozó) túlsúlyoddal kapcsolatban az érdekelne, hogy emlékezeted szerint, mindig is küzdened kellett-e vele, vagy volt egy pont, amikortól elszabadultak a kilók…?

Iskolás éveimtől kezdve ez kísérte végig utamat, néhány kamaszos fogyási kísérlettel. Igazából megtanultam beletörődően együtt élni vele. Nem voltam vészesen elhízott, de fiatal felnőttként rá kellett jönnöm, hogy ez veszélyes út…. Az egészségtudatosabb gondolkodás a 30. születésnapom után indult útjára.

Miért éppen a futást választottad, amikor „egészségtudatosabbá” szerettél volna válni?

A futás mindenki számára elérhető, mert egy viszonylag egyszerű mozgásforma. Így én is a kocogás mellett döntöttem. Amikor már kicsit jobban ment, akkor elhatároztam, hogy benevezek egy futóversenyre. A Vivicitta 7 km-es távját választottam, amit ugyan nehezen, de teljesítettem. Ez a sikerélmény is sokat adott ahhoz, hogy tényleg megszeressem a futást.

Hogyan kerültél kapcsolatba az egyesülettel, illetve Vajda Zsuzsival?

Zsuzsit a Nike Futóklub edzésein ismertem meg. Népszerű edzéseket vezetett a szigeti sportcentrumban, ahol több barátom is rendszeresen megjelent. A kezdőknek tartott vidám és nagyon pozitív edzéseit mindig is szerettem, és ennek folytatásaként kerültem az Ő egyesületébe a Margitszigeti AC amatőr csapatába. Tavaly május óta járok edzésekre, és nagyon megszerettem ezt a közösséget.

Milyen típusú edzéseket szeretsz, illetve érzel a leghasznosabbnak?

A fizikai fejlődéshez tökéletesek a keddi, illetve csütörtöki változatos futások, és futótechnikai gyakorlatok, de az edzések során végzett nyújtásoknak is jó hatását érzem.

Milyen célod van a futással kapcsolatban?

Régebben gyakran estem abba a hibába, hogy valamilyen időeredményhez vagy távhoz kötöttem céljaimat. Jelenleg a stabil, hosszú távú fejlődés és az egészségesebb, sportosabb életmód az egyértelmű célom, amibe persze amatőr versenyek is beleférnek

Mit kaptál, illetve kapsz az egyesületen keresztül a rendszeres sportolástól?

Kitartást, jókedvet, és ami talán még fontos: önértékelést, önbizalmat. Egy-egy edzés után Zsuzsi őszinte elismerése, vagy a csapattársak gratulációja – az utolsó résztáv megtétele után – olyan erőt tud adni, amire sohasem gondoltam. Természetesen ezek mellett, a fizikai változást is érzékelem: fogyni kezdtem.

Van-e olyan (sport)eredmény, amire büszke vagy?

A legbüszkébb arra vagyok, hogy 100 kiló feletti testsúllyal is rendszeresen sportolok és lassan egy éve már kitartóan járok edzésekre. Ha a teljesítményemet nézem, akkor a 2 órán belüli félmaratonra, és a csapatban többször is lefutott Ultra Balatonra gondolok vissza büszkeséggel.

Mivel foglalkozol a civil életben?

Kommunikációs szakember vagyok. Jelenleg a legismertebb hazai ingatlanközvetítő hálózatnak vagyok a PR-,  és elemzési vezetője.

Van-e olyan tapasztalatod, melyet tanácsként meg tudnál fogalmazni azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint te amikor elszántad magad a futásra?

Bármilyen úton is indulsz, futva biztos, hogy gyorsabban végigérsz rajta…

SpsDvd