Tudósítónk, Ossó Zoli jelenti
Category : Versenyek
32. Pécs-Harkány: az én szemszögemből
Amióta az eszemet tudom – egyesek szerint ez nincs olyan rég – a március első hétvégéje egyet jelentett az alapozás befejezésével. A sok margitszigeti meg római parti futás után jó, ha egy kicsit ki tud mozdulni az ember. Így aztán meglehetősen kézenfekvő ötletnek tűnik ellátogatni Pécsre, ahonnan 25km megtétele után Harkányba érünk, ahol pedig hol boldogan, hol egy kicsit csalódottan a harkányi fürdőben tervezgethetjük a tavaszi futószezont.
Idén is eljött ez a hétvége.
Wihardt Eszti betegsége és az én sérülésem ellenére kis csapatunk – megfogyva, bár de törve nem – útra kelt, hogy részt vegyen hát e versenyen. Szathmáry Gabi és Baráth Timi a szombat délutáni pécsi csokoládéfesztivál és az esti villányi borkóstolásos vacsora után vasárnap reggel feltöltődve (igaz egy kicsit gyűrötten) vágtak neki a 25km-es távnak. Az eső ellenére a lányok teljes lendülettel készültek a versenyre. Ahogy a rajt felé tartottunk, Pécshez közeledve az időjárás is egyre kegyesebb lett. Mire Pécsre értünk elállt az eső, és még a szél sem fújt, szóval “tökéletes futóidő” /-Vajda Zsuzsi-/ lett. Ebben az évben először kerékpárversenyt is rendeztek ezen a távon, emiatt egy kicsit csúszott a rajt. Idén nekem sajnos csak a pálya széle jutott szurkolás gyanánt, de abból megpróbáltam kihozni a maximumot. A rajt után az 5km-es emelkedő tetején vártuk a mezőnyt, ahol nagy örömömre felfedeztem Molnár Barbit, aki szépen a mezőny elején haladt és végül 1 óra 44 perccel ért célba. Timi és Gabi remek módon a középmezőnyben haladt. Bár célidő nem lett kitűzve, a 8.5 km-t kicsit több, mint 48 perc alatt lett teljesítették. Már itt látszott, hogy jobb lesz az időeredményük, mint az múlt évben. 17.5km-hez érve 1 óra 40 percnél tartottak. Mivel az utolsó nagy emelkedő tetején az erejük, nem mellesleg frizurájuk is tartott még, nem volt kétséges: legyőzik tavalyi önmagukat. Végül a 25km megtételéhez 2 óra 25 perc kellett, ami 9 perccel gyorsabb, mint tavaly. Erre alapozva, most még ugyan kicsit fáradtan, de bizakodva lehet várni a tavasz következő versenyeit.
A magam részéről érdekes volt látni kívülről a futókat. Rájöttem, hogy szurkolni sokkal kényelmesebb mint futni, de azért jövőre én is a rajtnál leszek!
Ossó Zoli