Colour run Kínában

“Az elmúlt hétvégén elég rossz lett a levegő Ningbóban, ahol már több mint egy hónapja élünk. De szerencsére még időben beneveztünk a helyi expat magazin által szervezett Colour Run versenyre, amelyet a kb. 150 kilométerre fekvő Siming-hegyen tartottak. A verseny helyszínére autóbuszokkal szállítottak. Azon már meg sem lepődünk Kínában, hogy a sofőr útközben többször is rágyújtott egy cigire, de hogy ugyanazt a 3 kínai popslágert kellett hallgatnunk 3 órán keresztül, az már eléggé idegesítő lett a végére. Még szerencse, hogy elterelte a figyelmünket az út, ugyanis az autópályáról letérve hihetetlen szerpentineken vezetett fel az út a hegyre. Néhol annyira leszűkült az aszfalt, hogy a szembejövő autóknak vissza kellett tolatnia egy darabon, ahol annyira kiszélesedett az út, hogy araszolva elférjen egymás mellett a két jármű. A Siming geopark valóban szép helyen fekszik, és még az sem zavar be nagyon a képbe, hogy a természet lágy ölén kockákból álló gyepszőnyeget telepítettek a kínaiak, hogy még egységesebb legyen a park kinézete. Kiélveztük hát a 26 fokos meleget, hogy feltankoljunk az itt is közeledő hűvösebb időre.

Komoly erőkkel készültek a versenyre a helyi szervezők. Külön színpadot szállítottak a hegy tetejére, amelyen a verseny előtt fehér selyemruhába öltözött lányok tartottak akrobatikus bemutatót. Ezután következett a bemelegítő, amelyet két (helyi) macho kinézetű srác tartott igazán érdekes mozdulatokkal. A bemelegítő kb. 5 percig, egy pörgős szám erejéig tartott. Az intenzív mozdulatokat félpercenként lassított felvételhez hasonlító tapsmozdulatokkal szakították meg a srácok. A bemelegítő végén rocksztároknak kijáró tapsot kaptak érte a a futóktól. A bemelegítést követően (!) fél órán keresztül – ha jól számoltuk – összesen 12 köszöntő hangzott el, persze mind kínaiul. A mezőny igazán színesre sikeredett (szó szerint): volt ott kínai, európai, indiai, pakisztáni és afrikai futó is szép számmal. Valahogy az európai diákok nagy késztetést éreztek arra, hogy ők legyenek a leghangosabbak a futás során. Az 5,7 km-es távon 7 frissítő- és színezőpont volt, ami abból állt, hogy a lelkendező önkéntesek különböző színű festékekbe mártott tenyerükkel rácsaptak valamelyik testrészedre, miközben egy furgon rakterébe összezsúfolt fotósok és tévések lelkesen igyekeztek megörökíteni ezeket a pillanatokat. A frissítőpontokon a víz mellett igazán frissítő látvány volt, hogy az ásványvizet szponzoráló cég hostess lányokat állíttatott a sátrak mellé, akik a kezükben valamilyen reklámfeliratot tartva szépen mosolyogtak a futókra. Annával lazára vettük a tempót. Bár első látásra úgy tűnt, hogy lejteni fog a pálya, végül mégis volt benne 100 méter pozitív szintkülönbség. Valahol a mezőny első harmadában értünk célba, időmérés természetesen nem volt. Szóval jó buli volt, a végén érem is járt és elkészült a kötelező fotó is.

Amúgy érdekesség itt, Kínában, hogy gyakorlatilag bármiben tudnak futni a helyiek. Láttunk már futókat farmerben, fehér ingben, koktélruhában, sőt magas sarkú cipőben is futni (és ez tényleg nem túlzás). A 22. emeleti lakásunk ablakai egy iskola atlétikai pályájára néznek. Minden reggel megszólal valamiféle induló, amelyre kiözönlenek a melegítő nadrágba és fehér vagy világoskék ingbe öltözött diákok az épületből. A kötelező gyülekező és zászlófelvonás után pedig lazán lenyomnak közösen 3-4 kört az atlétikai pályán és aztán visszarobognak az osztályokba, hogy folytassák a tanulást, mintha mi se történt volna. Emellett a középkorúak nagyon szeretnek esténként gyorstempóban sétálni a parkokban, egyfajta helyi nordic walking stílusban. Általában elől megy a férfi és mögötte lohol a nő. A nők pedig a kisebb tereken (parkokban, bevásárlóközpontok előtt, lakóparkok kertjében) helyi népzenére táncolnak közösen.

A mi futásaink is eléggé átalakultak, mióta itt vagyunk, ugyanis az edzéseinket elég gyakran felülírja a levegő minősége. A szmog ugyanis, főleg a szállópor mennyisége, elég gyakran meghaladja a megengedett szintet. Szerencsére elég jó appok vannak, amelyek óránként frissítik az adatokat. Ha az AQI (air quality index) 150 felett van, akkor egyáltalán nem ajánlott a szabadtéri sportolás (a hétvégén 200 felett volt). Már néhányszor eszünkbe jutott, hogy vajon Zsuzsi erre is azt mondaná, hogy tökéletes futóidő van J Néha megnézzük a budapesti indexet is, és irigyeljük a 25-30-as számot. 50 alatt ugyanis jónak számít a levegő minősége. De keresztedzésként újra elkezdtünk squashozni, ugyanis a nottinghami egyetemnek van két squash-pályája, amelyet a diákok annyira nem vesznek igénybe, ugyanis itt nem igazán ismerik ezt a sportot. Helyette viszont nagy népszerűségnek örvend a kosárlabda és a röplabda. Hát így telnek a sportos napjaink itt, Ningbóban, kb. 12 ezer kilométerre Budapesttől.”

(Anna & Tamás)