Monthly Archives: április 2016

Aki nem hiányozhat az edzésekről….

Category : Riportok

1184806_665979123413069_1195220806_nEsős, szeles, késő őszi nap volt. Azt hittem, senki sem jön majd edzésre. Aztán, nyílt az ajtó és Mészáros Ili belépett. Mosolyogva kérdezte: „mi lesz a mai edzés?” Igaz is, miért pont azon a napon ne jött volna? Mindig jön, mindig vidám és mindig kedves. Azt vallja: számára a futás szabadság, sikerélmény, önbizalom. Na, és persze társaság…

 Nem is emlékszem már pontosan, hogy mikor csatlakoztál Zsuzsi csoportjához… Segítesz felidézni, hogyan (és mikor) értesültél e közösség létezéséről?

2009 őszén találkoztam először Zsuzsival, pontosabban először veled, Dávid, miközben a szokásos szigetköröm után éppen gyanútlanul nyújtottam a margitszigeti futóút mellett. Épp egy edzés kezdete lehetett, és megkérdezted, hogy lenne-e kedvem csatlakozni egy futóklubhoz: nagyon jó társaság, tapasztalt edzőkkel, akikkel közös futásokon vehetek részt. Mivel ekkor már egy jó ideje futottam egy-egy szigetkört legtöbbször egyedül, vagy a munkatársaimmal, így erre az ellenállhatatlan ajánlatra egy gyorsan átgondolt igennel feleltem. Az ezt követő percben megismerkedtem Zsuzsival, aki próbált kifaggatni a futással kapcsolatos terveimről, amelyek lényegében csak alkalmi formában léteztek addig, ez azonban elég gyorsan megváltozott. Történetileg innen származik a „Zsuzsi csoportjához” tartozás.

Korábban is sportoltál?

Mindig szerettem sportolni, szerettem a sokak által utált vagy ellógott iskolai tesi órákat is. Általános iskolás koromban az iskolai kézilabda csapatban játszottam, és alkalmanként ki lettem jelölve résztvevőként atlétika versenyekre is. Bár nem vagyok élsportoló alkat, szerencsére a legtöbb sportágban nem 11150892_691875017589851_7250046320112962842_n (1)voltam teljesen reménytelen. Leginkább azt szerettem, hogy kiszabadulhatunk az osztályterem bezártságából, egy kis szabadságot kaptunk és arra csoportosítottam az energiáimat, hogy ezt kiélvezzem.

Voltak persze fel- és leszálló ágak a mozgás iránti lelkesedésemben. A sportéletem „sötét korszaka” a tinédzser éveim voltak, amikor a gimis testnevelés órákon kívül nem voltam túl aktív ezen a téren. Utána, nagyjából a húszas éveim elején-közepén – amikor irodában kezdtem dolgozni – találtam ismét a sportra. Hiányzott a mozgás, kissé el is tespedtem, de nem akartam elengedni magam, így elkezdtem barátokkal rendszeresen bringázni, évekig fitnesz-edzésekre jártam, különböző amplitúdójú csoportos órákra. Ezt követte a mostani rendszeres futás, ami mellé persze néha befér egy-egy bringázás, vagy ami épp adódik.

Miért éppen a futás? Mi vonzott ehhez a sportághoz?

Őszintén szólva, nem tudok konkrét okot említeni, miért épp a futás. Fiatalabb koromban nem szerettem, sőt untam a hosszabb – értsd 2-3 kilométeres – futásokat, bár a rövidebb, gyors tempójú rokonaikkal még csak-csak kibékültem.

Amikor később, 2007 körül egy barátnőm biztatására elkezdtem a futást, fellelkesített, hogy első alkalommal megállás nélkül körbe tudtam futni a szigetet, és minden alkalommal fejlődött a tempóm, ami sikerélményt adott – a kezdeti szenvedés mellé. Ja, és persze izmosabb is lettem, ami külön ajándék volt.

Akkoriban a futás sokkal kevesebb embert érdekelt, az utóbbi években viszont (szerencsére) elég menő dolog lett „kimenni a szigetre, kocogni egyet.”

Mindenesetre akkor eldöntöttem, hogy ez jót tesz nekem: rendszeresítem a futásokat, és megpróbálok egy héten három alkalommal futni, ehhez a mai napig tartom magam.  Zavar, ha nem tudom a szokásos adagot teljesíteni, és fizikailag is érzékelem a kihagyást, de gondolom, ezzel minden rendszeresen futó így van.

Edzésről-edzésre jelen vagy, és példaértékű szorgalommal teljesíted a napi edzéstervet. Nem tévedek, ha azt gondolom, hogy “civilben” is kitartó, eltökélt és céltudatos vagy? Mi motivál téged, amikor futóruhát öltesz?

A rendszeres részvételnek egészen egyszerű oka van: szeretek ide járni, élvezem az edzéseket, az itteni társaságot, része lett a mindennapoknak, ráadásul fontos része. Bár néha már az edzés előtti napon belegondolok, hogy: „hűha, holnap 6×1000, kegyetlenül sínylődni fogok”, de aztán a negatív gondolatok helyett átverekszem a távokon magam. Hozzá kell tennem, hogy ezt a típusú edzést, egyedül, képtelen lennék hatékonyan véghezvinni; nagyon „húz” a csapat, én meg kapaszkodom.

Ami az eltökéltségemet illeti, általában 10625155_10204829263709571_2157350656017825463_nha eldöntök valamit, akkor azt szeretem megtervezni és megvalósítani a tőlem telhető legjobb módon. Ugyanakkor mégsem mondanám, hogy nagyon céltudatos vagyok: azt hiszem, az igazán jó versenyzők keménysége és kitartása hiányzik belőlem, valószínűleg ez alkati dolog. Nem is az a célom, hogy feltétlenül győzzek mások előtt, vagy folyamatosan bizonyítsak a külvilágnak. Motivál az az érzés – mint mindenkit – ha fizikailag és mentálisan is egyre erősebbnek érzem magam saját magamhoz képest; ha egyre könnyebben teljesítem a feladatokat. Ugyanakkor nem omlok össze akkor sem, ha épp nem úgy jön ki a lépés, ahogy szerettem volna. Zavar, ha nem sikerül egy kitűzött cél, de úgy gondolom a sikereinkhez és a kudarcainkhoz egyaránt alázattal kell hozzáállnunk. Szóval, inkább azt szeretném elérni, hogy lehetőleg minél többször – edzésen, versenyeken, alapozó időszakban – jó tapasztalat legyen a futás, mutasson valamilyen irányba, és motivált tudjak maradni életem végéig.

Mit gondolsz, van “kihatása” a civil életedre futó mivoltodnak? 

Több mindenben is. Ami napi szinten azonnal megtapasztalható, hogy ha kijövök a pályára munka után – még ha néha nagyon leharcoltan is – és teljesítem a tervezett adagot, az levezeti az aktuális stresszt. Persze a futás nem a bölcsek köve, nem oldja meg a problémákat, de eredményez egy kiegyensúlyozottabb lelkiállapotot.

Amit még ad, az az önbizalom. Többet megtudtam magamról, mit vagyok képes teljesíteni, és ha az ember ezt tudja, az megszilárdítja a magába vetett hitet. Megtanultam azt is, hogy tisztelni kell a testünk visszajelzéseit, mert különben ez visszaüt, ha nem most, akkor 10-20 évvel később. Ehhez persze türelem kell és elfogadni, hogy a szervezetünk néha nem tudja azt nyújtani, amit szokott.

Megbarátkoztam az ázt2x2_neha_5_2ató esővel és a mínuszokkal is, a hőséggel ugyan még van elszámolnivalónk, de sokkal jobban tolerálom, mint a kezdeti időkben.

Jó, hogy része lettem egy közös érdeklődésen alapuló, de nagyon változatos társaságnak, a futóközösség is része lett a futáson kívüli életemnek.

A szabadidőmet illetően a fókusz kicsit eltolódott. Sok minden érdekel, és elég elfoglalt vagyok, de nem szokatlan gesztus a futás felé, hogy hozzá igazítok más programokat.

 

By SpsDvd


Ki korán kel, a Kikelet Félmaratonon egyéni csúcsra lel

Category : Versenyek

13001253_10209590046614571_1552878426466121937_n“Április 9-én Malicskó Balázzsal Baján a VI. Kikelet Félmaratonon vettünk részt, amit egyik edzőnk, Zsuzsi kedvenc mondása jellemzett, ugyanis “tökéletes futóidőnk volt” :). Balázsnak sikerült akkora egyéni csúcsot futnia, hogy mire ő a 2. frissítőpontra ért,  – ami kb. 4 km-nél volt – a frissítő személyzet még  fel sem volt készülve a versenyzők fogadására, amit akkor ő kisebb hibaként rótt fel.

Azonban én sem maradtam e12961749_889702321140807_4250622177493090509_nl Balázstól, hiszen nekem itt sikeredett a 2. legjobb félmaratoni időmet elérnem. Sikerült egyenletes tempót futnom és úgy éreztem, hogy a végére még maradt is bennem. Kicsit más volt a pálya, mint tavaly, de ez a vonalvezetés jobban tetszett nekünk. Csupán egy apró negatívumot láttunk a pályavezetésben, hogy volt egy kb. 1 km-es zúzott kavicsos szakasz a Duna parton, ami sok energiát elvett mindkettőnk futásából. Mindenképp megjegyeznénk, hogy évről évre fejlődik a szervezés, méghozzá pozitív irányba, így jövőre is igyekszünk majd ott lenni. 🙂

  • Balázs 1:30:47-es idővel abszolút kategóriában a 316 indulóból 39. lett, korosztályában pedig a 108 futóból 22. helyen  ért be a férfiak között.
  • Én 1:44:08-as idővel abszolút kategóriában a 166 indulóból 11. lettem, korosztályában pedig a 70 futóból 5. helyen  értem be a nők között”

– Bede Annamária


Ha itt a tavasz, jönnek a versenyek

Category : Versenyek

rsz_1fullsizerender“Az idei szezont nem tűzdeltem tele nagy célokkal és nagy versenyekkel, ami jó döntésnek bizonyult a sok betegeskedés és sérülések miatt. Nagy nehezen márciusban sikerült elkezdenem újra futni, így kinéztünk pár rövidebb versenyt, amin kipróbálhatom magam. Első verseny a Veresi futófeszt volt, 10,5 km-en futottam egy számomra már rég próbált gyorsabb tempót. Előző nap még azt mondták enyhe hideg jön, 18 fok várható. Reggel így is pakoltunk, de aznap végülis csak 10-12 fok és szeles idő volt érzékelhető. A pálya kellemesen hullámos útvonalon, néhol murvás terepen, a kertvárosban vezetett, gyönyörű virágzó fákkal tűzdelve. A szélnek köszönhetően tiszta és friss volt a levegő. Végeredményben tetszett maga a verseny és a szervezés. Emesének köszönhetően a tempót is sikerült tartanom, így 10,5 km-en 50:28 idő alatt értem célba.

13007352_1285454164802250_5767824100475482430_nKövetkező cél a most hétvégi Vivicitta 10km volt. Könnyebb pályának gondoltam és reménykedtem, kicsit gyorsabban sikerül majd “végigkocognom”. Hát ismét nem kedvezett az idő 🙁 Orkán erejű szél fújt a pályán. Délelőtt kimentünk szurkolni a félmaratonra, már ott jelezték nekem a többiek, hogy nem lesz egy kellemes élmény ez a verseny. Délutánra még erősebb lett a szélfújás. Igyekeztem mindig bebújni valaki mögé, de nem sokat segített. Mire elértük a hátszeles részt, már kimerültnek éreztem magam. Elég sok enyhe emelkedővel és jó pár kanyarral is megtűzdelték a pályát, így ez sem sikerült egy könnyű versenyre. Végül 48:35-re értem a célba, amivel azért elégedett vagyok, főleg ilyen körülmények között.”

Remélem, a jövő hétre kiszemelt verseny picivel könnyebb lesz az előzőeknél 🙂

– Fischer Anita

II. Veresi Futófeszt eredményei

21km-en:
Cser Zsófia ideje: 01:44:42 (új egyéni csúcs !) helyezése: Nõi 12. helyezett
10,5 km-en:
Turchányi Emese ideje: 00:49:09 helyezése Nõi 8. helyezett
Motta Roberto ideje: 00:51:34 helyezése Férfi 46 .helyezett
Fischer Anita ideje: 00:50:28 helyezése Nõi 12. helyezett

Gratuláció az olimpiai kvóta megerősítéséhez!

Category : Uncategorized

980290_10151801754868267_852920667_oA Margitszigeti Atlétikai Club szívből gratulál az egyesület barátjának, Józsa Gábornak a nagyszerű 2:16,53-as maratoni idejéhez, mellyel biztosította helyét a magyar olimpiai csapatban! Csak így tovább Rióig!


Az edző-tanítvány együttműködés legtökéletesebb példája

Category : Versenyek

DSC_0324Fekete Kriszta idén először futotta körbe egyéniben a Magyar Tengert 4 nap alatt. Elmondása szerint ez volt élte legnagyobb futókihívása. Felkészítője egyesületünk elnöke, Monszpart Sarolta volt, aki – a végeredményt tekintve, – kiváló munkát végzett. Mindkét egyesületi tagunkra nagyon büszkék vagyunk, és gratulálunk az edző-tanítvány párosnak. Nagyon sok szép sikert kívánunk még nekik a jövőre nézve, most pedig olvassátok nagy-nagy lelkesedéssel a Krisztával készített interjúnkat.

Mi volt a verseny neve?

9. Spuri Balaton Szupermaraton (BSZM)

 Milyen távon indultál?

Egyéniben indultam a 4 napos versenyen, 195,5 km teljesítettem J. Ez volt éltem eddigi legnagyobb futókihívása

Mire/milyen távra készülsz egyébként?

Vegyes, a 10 km-től a maratonig, bár most belelkesültem, és szerintem kipróbálom magam egy 6 órás versenyen. A BSZM 2. napján futottam a legtöbbet, 5 óra 26 percet, ezért azt hiszem nem túl eretnek gondolat a 6 órás futás.

Milyenek voltak a körülmények?

Az időjárás tökéletes volt, első nap még egy kicsit túl is öltöztem.

Közérzetem is jó volt, két dolog feszélyezett csupán. Az egyik, első napi futás után már a szállás felé haladva a jobb vádlim piszkosul begörcsölt. A futások alatt hála a menybélinek nem okozott gondot, nem „hisztizett” a lábam, de érzékenyebb és egyben merevebb volt. Főként a nyújtásnál, masszírozásnál éreztem.

A másik ami zavart, hogy egyik éjszaka sem aludtam igazán jól. Mondhatni igen pocsékul. Gondolom az adrenalin tombolt bennem. 2 rövid alvás között vagy próbáltam percenként új fekvőpózt keresni, vagy ha ezt már nagyon untam, akkor előkaptam a lóbalzsamot és bemasszíroztam a lábaimba a krémet. legalább hasznosan töltöttem az időt, ha már nem szunyókáltam.

Hogyan érezted magad a verseny alatt?

Nagyon jól, nem voltak igazán holtpontjaim, bár a negyedik napra kellően fáradtnak éreztem magam, főként a „cuki” emelkedők futásakor, amit egyáltalán futottam, mert a balatonakarattyai „hegyet”, mert az nekem igenis hegy és nem emelkedő, na, azt gyalogoltam, tempósan, de gyalogoltam (második nap a szigligeti utolsó 200 métert is). Ja, persze a hosszú lejtőknél sem volt mindig őszinte a mosolyom, néha még vinnyogtam is, mert a lejtmenetet, ha hiszitek, ha nem, még nem szerettem meg. Az emelkedőket, igaz fujtatok mint egy tisztességes gőzmozdony, meg mondom magamban, hogy azzal futtatnám meg naponta aki erre hozta az útvonalat (bocsánat, nem gondolom komolyan) de megfutom (néha meggyalogolom). Kihívást látok az emelkedőkben, erősít fizikálisan és lélekben is ha megcsinálom, e mellett tudom hogy a lábam, a vádlim és a popikám is szebb lesz tőle 🙂. Mondhatnám, az évek alatt már-már csaknem megszerettem, de a jeltőket …hát a lejtőkkel kapcsolatos érzéseimen még erősen dolgozni kell…

A harmadik nap az emelkedők sokkal jobban mentek, mint vártam. 2013-ban Fél Balaton Szupermaratont teljesítettem, és a Badacsony-Balatonfüred szakaszra úgy emlékeztem, hogy szinte csak emelkedő és lejtő. Nos, valóban így van, az egyetlen dolog, hogy a másnapi most utólag azt mondom még keményebb szakaszra viszont úgy emlékeztem – hiába no, az emlékek néha kissé, ebben az esetben nagyon tudnak torzulni, vagy szépülni…ki tudja –, hogy könnyebb volt. Hát határozott állítom, hogy NEM!! és nem csak azért mert nem egy, hanem három nap volt addigra a lábamra. Tényleg alattomosabb, sunyibb, undokabb, erőt próbálóbb, és sokkal, de sokkal több emelkedő és jeltő van benne, mint arra emlékeztem. A jelzők felsorolását csak azért nem folytatom, hogy ne riasszak el senkit, aki erre a versenyre szánja el magát, mert kemény szakasz, de teljesíthető, és különben is megfutottam 5 óra 17 perc 50 másodperc alatt (49,9 km), ami nekem kifejezettem jó idő, 4. nap meg pláne. Szóval az előző és a következő mondatok csupán lányos nyafogások, nézzétek el nekem J.

Itt kérek elnézést Marcsikától. Futótárs, barát, egyéniben 65 évesen teljesítette most először a Fél Balaton Szupermaratont. Neki is többször mondtam – hová tettem az eszem? –, a vasárnapi szakasz könnyebb, mint a szombati. Mikor beérkezett, megkérdezte tőlem, mégis mitől volt könnyebb? Őszinte leszek, ez bennem és felmerült párszor a 4. nap futása alatt, és már akkor mea culpáztam e miatt. Itt történt, a Balatonfüred-Siófok szakaszon, hogy amikor már igen csak fáradt voltam, majd az egyik éles kanyar után jött egy újabb, emlékemből kitörlődött brutál emelkedő, na akkor hangosan és szívből felnevettem. Tudjátok, amikor már kínjába röhög az ember, de szívből! Majd vettem egy mély levegőt, és szép egyenletes felnyomtam magam azon a dombon is. Nesze neked kihívás, a képedbe nevetek és megcsinálom!!

Na persze ehhez kellett az a sok-sok emelkedő, amit a felkészülés idején futottam!!

 Sikerült-e azt futnod/ úgy teljesítened a távot, ahogyan szeretted volna?

IGEN, sőt sokkal jobban ment, mint gondoltam

Ha nem/ igen, mit gondolsz miért?

krisztaMi volt a legnehezebb a verseny alatt?

Nem is tudom. Még soha nem futottam ennyit egymást követő napokon, de nem a hossz, inkább a fent leírt emelkedők és lejtők tettek jobban próbára, de a drámai leírás ellenére, azokat is nagyon jól teljesítettem.

Miért érte meg mégis elindulnod?

Magamért indultam el. A teljesítés, de már a felkészülés is sok erőt adott, pozitív visszajelzéseket kaptam (végre lementek rólam a 2013 év végi bokatörésem után felszedett plusz kilóim L is J).

Megcsináltam, kemény csaj vagyok!

Nőtt az önbizalmam, magabiztosabb lettem, megtanultam jobban elfogadni az elismeréseket.

Hozzátenném, hogy valaki ezt megélje, az örömöt, a megelégedést, hogy elsírod magad futás közben, vagy utána, mert átérzed mit vittél végbe, nem kell ennyit futni. Hasonló élményem volt az első tati futóversenyen (14 km), és minden az addig teljesítettnél picit, vagy esetleg nagyobb teljesítményemnél voltak eufórikus élményeim. Na jó nem mindig a futás közben. Néha vannak kisebb-nagyobb drámák, a testünkkel és elmékkel időnként ölre megyünk és küzdünk, koncentrálunk, tényleg átlépjük a saját határainkat, és győzünk. És az is győzelem, ha néha fel kell adnunk. Na ahhoz kell keménység, hogy az mond, sok-sok belefeccölt idő és energia ellenére, mikor úgy érzed mindent megtettél, de mégsem megy, nem tudod teljesíteni. És aztán alszol rá egyet, legfeljebb kettőt és kitűzöd a következő célt  🙂

Sokak szemében több centit is nőttem, ami egy picike,160 cm-es lánynál jól jön 🙂

Utólag van valamilyen pozitív vagy negatív élményed?

A fentieken túl? Már önmagában az, hogy sokkal jobban sikerült mint reméltem, a fellegekbe repített, és még mindig nem vagyok igazán a földön, pedig eltelt két hét a verseny óta.

Edződ, illetve te hogyan értékeled a teljesítményedet?

Szuper csaj voltam 🙂 ! De komolyan!! Mindenkinek, aki nem az időt nézi, akinek a teljesítés a lényeg, szívből kívánom, hogy úgy élje meg mint én.

Az edző – őt szerintem nem kell bemutatni: Monspart Sarolta.

Írta az edzéstervet, ha kell módosította, folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, többször megnézte, hogy futok, mondjuk a 100 kilométeres hetem végén, rendszeresen visszajelzést adott a felkészülés idején, és ami nekem nagyon sokat jelentett ott volt a 4 napos versenyen végig. Szombattól pedig Korik Vera (régebben együtt edzettek minket a MINDEN-KOR-os futó lányokat) is segített, támogatott.

Saci elégedett velem. Nagyon, tudom! Az mondta és írta, szuper nő vagyok! kell ennél több elismerés az edzőtől?

Mi lesz a következő versenyed?

Még nem tudom, talán egy hat órás, de ezt még megbeszélem Sacival is.

Hogyan értékelnéd a versenyt?

Profi szervezés, nekem nem volt semmi gondom, talán csak a második napon egy frissítés nem ott volt, ahol vártam illetve ahová írták a szervezők, kicsit távolabb került, és addigra már a tartalék vizem is elfogyott, de kihúztam a frissítőig. Hallelujah!

kriszta2Szállás: az egyik szálláson hiányoltuk a wellnesst (az igénybe vett lábakra egy kis szauna, jacussi finomságos dolog) , a másik helyen viszont hálás voltam a reggeli tejbegrízért (szerintem 20 éve nem ettem, de a verseny 4. napjának reggelén, mikor már annyi mindent a gyomrom sem akart befogadni nagyon jól jött a finom, meleg kakaós, fahéjas, kellően édes tejbepapi 🙂 ).

Ajánlanád-e másoknak is a versenyt?

Ó igen, váltóba, trióba, csak egy szakaszt futni…stb. Bármilyen formában. A táj is sokszor kárpótol egy-egy fránya emelkedőért 🙂.

Jövőre is tervezed, hogy elindulsz?

Még nem tudom. Ha abból indulok ki, hogy milyen jól sikerült, akkor már holnap beneveznék, de tudom, hogy ezért milyen felkészülést csináltam végig, ami szerencsére ugyanúgy zökkenőmentes volt, mint maga a verseny, sem az időjárás, sem betegség, sem sérülés nem nehezítette ezt az időszakot. És nem is a felkészülés volt nehéz, nagyon motivált voltam, nagyon meg akartam csinálni. Ha kellett már hajnali fél hatkor futotta, én az éjjeli bagoly, vagy este mentem el kedvenc sorozatom helyett. Ami még most picit visszatart, az, hogy mennyi időt vett igénybe, hogy én tisztességesen felkészüljek, ami viszont kellett ahhoz, hogy ilyen jól menjen. Amolyan róka fogta csuka tipikus esete.

Gyakorlatilag az utolsó 4 legintenzívebb felkészülési hónap edzése (1296 km-t futottam november 17-március 16 között) a szabadidőm zömét elvitte. Nem bánom, egy cseppet sem, egy pillanatát sem. De ha indulok, jövőre ezt az időt ugyanígy rá kell szánni. E miatt még kicsit vacillálok.

Saci ezt a Herb Elliott idézetett írta az utolsó 4 hónapot felölő edzéstervem elejére, „Egy sportolónak fontos dolog a tehetség, de az elszántság az, ami a csúcsra emel.” Hát nálam ez nagyon beigazolódott.

Mit javasolnál a szervezőknek, mit változtassanak rajta?

Sajnos a dugókámat az utolsó nap, a második váltópontnál, miután feltoltam a hátsómat Akarattyánál nem érvényesítettem, pedig isti bizi ott voltam, sokan láttak, alaposan frissítettem, majd, mint aki jól végezte dolgát tovább futottam. Pedig az elmúlt napokban én is többször mondta másoknak, a váltóhelyeken nekünk is (egyénieknek)…. hmm, hát szóval dugni kell. A következő frissítő pontnál, 5,5 kilométerrel arrébb nyílalt belém a felismerés, nem történt meg az aktus a dugóka és doboza között. Ott a BSI segítő azt mondta, legfeljebb nem lesz részidőm, fussak csak tovább nyugodtan. Bevallom azóta is frusztrál egy picit, hogy lehettem ekkora dinnye. Ha akkor vissza kell mennem, a saját hibám miatt 11 km plusz futással érvényesíteni a szakaszt, azt hiszen az apró szentek felsorolása cifra jelzőkkel színezve a legenyhébb gondolat lett volna. (Igaz, ebben az esetben már nem kéne azon dillemáznom, hogy induljak-e egy 6 órás versenyen, mert plusz 11 kilométerrel a lábamban tuti 6 órán túli idővel érek célba.)

Őszintén, szinte minden váltópontnál felhívták a figyelmünket a dugókázásra, de Akarattyán már pötit fáradt voltam (nem is értem…J), valószínűleg már kissé beszűkült tudattal, és még beszűkültebb halással rendelkeztem, vagy annyira a gél elfogyasztása utáni folyadékpótlásra koncentráltam, de bármi volt az oka,  ennek az etapnak (Balatonalmádi-Balatonakarattya) a hivatalos érvényesítése elmaradt.

Ha a szervezőktől lehetne valamit kérni, az amúgy szerintem minden szükséges itallal és étellel ellátott frissítő állomások kialakításánál, hogy ott, ahol az egyénieknek dugni kell, azt még feltűnőbben jelezzék J valami nagyon rikító színnel, feltűnő írással, nagy transzparensekkel. Remélve, hogy így kevesebb futó  jár úgy, mint én a dugókájával.

 Mi volt egyedi a versenyen, ami megfogott?

A hangulat, az hogy egymást bíztattuk, segítettük, teljesítéstől függetlenül. Talán köszönhető annak, hogy ez, létszámát tekintve családiasabb verseny, mint pl. egy maraton vagy félmaraton. Sokszor a mögöttem vagy előttem haladók beszélgetése is szórakoztatott, elterelte a figyelmet. Bár időnként én kotyorásztam.

A verseny tanulsága?

Képes voltam rá.

 


Párizs megér egy maratont

Category : Versenyek

12935206_1147874761909839_1606659850_n“Nem vagyok egy nagy iródeák, de ha már Párizs akkor röviden tömören:  amit Gaby barátnőmmel közösen teljesítettünk! Jól szervezett verseny volt, mindent megtettek a futókért ….. Észre sem vettük hogy vege lett 🙂 Igaz, eléggé döcögős volt a felkészülésünk és azért tarto ttunk a maratontól, de örök élmény marad, és szinte beleégett a szívembe ez a sok jóóóóóó! A franciák csüngtek mindenhol és minden sarkon szurkoltak… egy szóval imádtuk minden lépését a futásnak….. Jövőre is tuti megyünk! Az 57000 futó között való futástól meg most is kiráz a hideg. Sajnos sport értéke lehet nem nagyon volt a futásnak, de számunkra a legfontosabb az volt, hogy jó érzéssel teljesítsük a távot!” – összegezte Wihardt Eszter élményeit.

“Nagy élmény volt vasárnap lefutni a maratont 46 ezer ember között Párizsban. Verseny előtt pénteken érkeztünk és verseny utáni keddig maradtunk. Párizs legalább akkora élmény volt, mint maga a maraton. Egy nappal verseny előtt vettük fel a rajtszámot egy hatalmas csarnokban megrendezett futó expón. Elég olajozottan ment minden. A szervezők mindent megtettek a futókért. Még egy hatalmas falat is felhúztam, amin mind az 56000 nevezett neve ott volt. Az expón egy másik nagy élményben lehetett részem, mégpedig találkoztunk Paul Tergattal a maraton futás volt világcsúcs tartójával.

12952897_10201750466201443_1212165181_oMásnap a versenyre sikerült időben kiérni és hamar beálltam a rajtba. Szakaszos rajt volt, ami azt jelentett, hogy 15 percenként engedtek egy-egy zónát elindulni. Hatalmas tömeg volt mindenütt, a futásom első 15 km-e csak előzgetésről szólt. Párizsi pálya elég jónak mondható,  nagyjából sík egy két nyugati felüljáró típusú emelkedő van benne. A pálya vezetése a nevezetességek mellett ment végig, így elfutottunk a Louvre, az Eiffel torony és a Notre Dame mellett is. Persze a futás hevében nem igazán volt időm nézelődni. Az útvonalon végig voltak nézők, állítólag kétszázezer embert mozgatott meg az esemény, voltak különböző szurkolói zónák, ahol még táblát is lehet csinálni. Végig volt szurkolás és biztatták egymást az emberek, ami különösen a végén jött jól. Futásom jól sikerült 3:28-al érkeztem a célba, picit jobbat szerettem volna teljesíteni, de a meleg és a magas páratartalom miatt elégedett vagyok ezzel az idővel is. A szervezők kitettek magukért, az útvonalon minden volt:  zenészektől dobosokon át a bizonyos maratoni falig 30km-nél (nem vicc tényleg kiraktak egy falat 30-nál). A 46 ezer indulóból végül 42 ezren be is értek a célba. A célba aztán póló, érem és a szokásos apróságok vártak minket. Összességében elégedett vagyok és nagy élmény volt Párizsban futni!”- foglalta össze tapasztalatait Berki Tamás.


Terepszemle a Vértesi terepen

Category : Versenyek

vtm7Én harmadik éve folyamatosan részt  veszek Vértes Terep Maraton versenyén és eddig minden évben a félmaraton távon futottam, így az útvonal számomra már ismerősként köszönt vissza és nosztalgiázhattam menet közben. A szervezés az elmúlt 3 évben pazar volt és most sem volt okom a csalódásra. A hangulat mindig szuper és jó érzés lépten-nyomon ismerősökbe botlani, főleg nálam tapasztaltabb “terepesekbe  “akiknek mindig van egy jó szava hozzám, ötlete felém.

A félmaratoni táv reggel 10:00-kor rajtolt, szúrópróba szerű kötelező felszerelés ellenőrzésekkel. Sajnos én Zsófiékkal ellentétben a ruhaválasztással kapcsolatosan rosszul döntöttem (pedig voltak akik figyelmeztettek), hosszú nadrágban és vékony hosszú ujjú futófelsőben indultam neki a Vértesnek. Nem is győztem állandóan lecipzározni a felsőt, illetve feltűrni annak ujját, h ne legyen annyira melegem.

VTM6A Vértes most is a legszebb tavaszi köntösét mutattak be nekünk, az erdő zöld rügyekben és virágok tengerében pompázott, ami igen csak öröm volt a szemnek. Így nagyon könnyen mentek a kilométerek, mert mindig volt nézegetni valamit és gyönyörködni a tájban.

A frissítőpontok nálam újra csillagos 5-ösre vizsgáztak, minden volt amit egy terülj, terülj asztalkán el tudunk képzelni. A frissítőpontokon állomásozó a segítők pedig maximálisan segítőkészek voltak, kiemelném Kupsza Andrást, akit mi sokan Kapszulaként ismerünk…az ismerős arc jelenléte és lelkesítő szavai az utolsó 5 km előtt sok pluszt adtak 🙂

A célba beérve az elmúlt 2 évvel ellentétben a félmaratonisták is egy gyönyörű éremmel lettek gazdagabbak.  Ami ugyancsak új dolognak számított, hogy a célban ismét mindenkinél ellenőrizték a kötelező felszereléseket, amik a versenykiírásban szerepeltek. Ajánlom mások figyelmébe is, ha egy versenyen ilyen előírásokkal találkoztok, akkor tartsátok is be, mert jó pár embert diszkvalifikáltak emiatt ( többek között a félmaraton első, illetve harmadik helyen befutó férfi versenyzőit is).

vtm8A csomagom kikérése után rögtön feliratkoztam egy masszázsra, ami szintén a szuper szervezésnek volt köszönhető. 4 masszázs ágyon órákon át rendületlenül gyúrták át a megfáradt izmokat  a lelkes masszőrök, akik ugyanolyan kedvesek voltak, mint a frissítőasztalok segítői és kiváló munkát végeztek. Jó volt látni, hogy akik kikerültek a kezeik közül, már nem olyan robot mozgással jöttek-mentek, mint mikor felfeküdtek az ágyra. 🙂

Majd egy jó zuhany és egy tál finom gulyás leves elfogyasztása után kisétáltam a rajt/cél területre és figyeltem a további befutókat. Ez az a verseny amin már jövőre is tervezek részt venni. Másoknak is csak ajánlani tudom, ha egy színvonalas terepfutó versenyen szeretnének elindulni.

Tavaly 2:06:16-os idővel,  idén 2:05:19-es idővel sikerült a célba csapni. A hivatalos táv 20,9 km volt, 429 m+.


Budapest Nyílt Mezei Futó Bajnoksága – első közös “szereplésünk”

Category : Versenyek

lányok és fiúk2016. április 2-án, szombaton rendezte a Budapesti Atlétikai Szövetség a 20. Palota Kupát, amely egyben fővárosunk Nyílt Mezei Futó Bajnoksága, illetve Magyarország Szenior Mezei Bajnoksága  is volt. A Szilas patak partján található Pólus Center parkolójából induló mezei futásra a szervezők szeretettel várták a futás kedvelőit és a versenyzés iránt elhívatott atlétákat is, kezdve a legfiatalabb korosztálytól egészen a szenior korig. A nagyszámú indulók között egyesületünk sportolói több dobogós helyezést is elértek, amelyhez ezúton is szívből gratulálunk!

A verseny friss, fiatal  kis egyesületünk életében mérföldkőnek számított, egyben hatalmas előrelépésnek is, hiszen  ez volt az első olyan esemény, ahol a különféle edzői csoportok tanítványai együttesen álltak rajthoz, és közösen képviselték a klubot.

“A futáson második helyezést sikerült csapatban elérnünk a nők között. Kicsit elégedetlen vagyok magammal, mert futhattam, volna gyorsabban is, de beton lábakon nehéz volt. Nehezen is találtam oda, a rajt előtt kb. 5 perccel láttam meg csak Robi bácsit és kissé levert a víz, mikor még 3 perccel a rajt előtt a rajtszámot tűzögettem magamra. De azért jó volt, minimálszervezéssel, mint ahogy a Budapesti Atlétikai Szövetségtől megszokhattuk. Az idő és a pályakijelölés azonban megfelelő volt, bár az egyik kis híd le volt szakadva, de nem okozott különösebb gondot. Nem tudom, hogy a futás viselte-e meg ennyire, vagy a kezdeti aggodalom 🙂 “ számolt be személyes tapasztaltairól Makrai Zsuzsi, felnőtt futócsoportunk  oszlopos tagja.

Eredményeink:

13 éves fiúk 4500m: 2. helyezett Vágó Soma 17:45
13 éves lányok 3000 m: 5. helyezett Tóth Eszter 12:50
Ifjúsági lányok 4500m: 1. helyezett Rojik Dóra 16:55
Felnőtt nők 6000: 6. helyezett Makrai Zsuzsa 26.06
Felnőtt férfi 9000m 2. helyezett Józsvai Dávid 33.34
4. helyezett Kintzly Péter 34.36
5. helyezett: Péter András36.30
Ifjúsági lány csapatban: 2. helyezett “A” Rojik- Nagy – Illyés összeállítás
6. helyezett “B” Kecskés – Vajda – Timár összeállítás
Felnőtt női csapatban: 2.helyezett Makrai – Andódy – Aba összeállítás
Felnőtt férfi csapatban 1. helyezett “A” Józsvai – Kintzly – Péter András összeállítás
2. helyezett “B” Balta – Mészáros – Gécs összeállítás

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.


Edzőink bemutatkoznak: Malonovits József

Category : Edzőink

 mjHogyan kerültél kapcsolatba az atlétikával?

Általános iskolai versenyen javasolták, hogy legyek igazolt atléta: -kipróbáltam, megtetszett, és azóta sem  tudom abbahagyni.

Sportolói múltadról megemlítenél néhány gondolatot?

Annak ellenére, hogy nem maratoni futóként kezdtem, pár év edzés, versenyzés után kiderült, hogy a hosszabb távokon jobb eredményeket tudok elérni. Voltak kétségeim, hogy egyáltalán végig bírom-e futni a maratoni távot, erre azt a  megnyugtató választ kaptam: “csak az előírt edzéstervet kell megcsinálni és menni fog”….Szerencsémre voltak sorstársaim akikkel együtt haladtunk a megvalósítás felé.

Eredményeim: 2000.Maratoni OB. 6. helyezett, 2000., 2001., 2010. Magyar bajnok maratoni csapat. Hálás  vagyok edzőimnek -Gál Gézának, Zemen Jánosnak, Jenkei Andrásnak- akik segítségével elérhettem ezeket az eredményeket. Részt vettem a 2010. évi Hegyifutó Világbajnokságon. A Magyar Hegyi és Terepfutó Szövetség alapító tagja vagyok. Indultam terepduatlon versenyeken. A legszebb sportom pedig a tájékozódási futás.

IMG_2841Mire tanított meg téged ez a sport?

Itt senki sem ígéri, hogy könnyű lesz, a dolog  erőfeszítést követel. Neked kell a munkát elvégezni, kitartani, hinni önmagadban.

Miért ajánlanád másoknak is ezt a sportot?

Bízom benne, hogy azért is olvasod ezeket a sorokat, mert tudod, egy olyan kincs birtokában vagy amire célszerű vigyázni. Az atlétika alapsportág, amivel sikeresen megóvhatod, karbantarthatod ezt a kincset. A kicsit merészebbek pedig feszegethetik saját határaikat, hiszen “az élet ott kezdődik, ahol a komfortzónád véget ér”

Végzettséged?

Eötvös Loránd Tudományegyetem PPK Pedagógia szakos bölcsész, pedagógiatanár. Jelenleg atlétaedző képzésre járok.

Miért / Hogyan lettél edző?

2008-ban felkértek, hogy hozzak létre egy szabadidős futóklubot Zuglóban. A csömöri úti sportpálya megszüntetése után, az akkori Népstadionba költöztünk, jelenleg a Margitszigeten tartjuk edzéseinket a Margitszigeti Atlétikai Club keretein belül.

Mire vagy edzőként a legbüszkébb?

Arra, hogy sikerült egy olyan futó közösséget megalakítanom, ami nyolc éve folyamatosan működik.  Aztán arra is, mikor rájössz, hogy miről szól ez az egész, vagy örülsz, mert fogytál egy kilót, egészségesebbnek érzed magad, lefutottad életed első harminc kilométerét.

Na jó, egy boldog mosoly is letud venni a lábamról.

DSC_2074Kikkel foglalkozol az edzéseken?

Bárkivel, akinek van célja, kitartása és ideje, hogy megvalósítsa ezt a célt.

Mi az, ami számodra fontos, amit szeretnél átadni a sportolóknak?

Az igazi siker az amikor legyőzöd önmagad. Ez a psziché és a test csatája. Túl vagy az edzés, verseny nagyobbik részén és jön az, hogy  befutsz az ólombányába, egyre több  csillét húzol magad után, de te futsz tovább egészen a célig. Saját céljaidat valósítsd meg, azt, amire vágysz!

Miért ajánlod az edzéseiteket?

Említettem, hogy nem könnyű ez az út, de csapatba könnyebb megtenni. Az edzéseken biztos, hogy  találsz sorstársakat, új barátokat, – és garantáltan rengeteg élménnyel leszel gazdagabb.

 

 


“Maraton az édesapámért” a parokia.hu oldalán

Category : Riportok

Forrás: parokia.hu

2016. április 05., kedd – Fekete Zsuzsa

pic_dsc4627Másfél éve, negyvenöt éves korától fut rendszeresen. Az első maratonja után sem csökkent a lelkesedése, sőt ismét szeretné túlszárnyalni önmagát. Szokatlan helyszínen és az egyházban szokatlan témáról beszélgettünk Sipos Aba Álmossal. A református lelkipásztort egyik margitszigeti edzésére kísértük el.

Különös felvetéssel állt elő a dunamelléki egyházkerület lelkészértekezletén. Azt kérte, hogy tegyenek többet a papok az egészségükért: ha tehetik, sportoljanak vagy legalább fussanak rendszeresen.

Lelkipásztorként mozgáshiányos életmódot élünk. Édeskevés az egészségünkhöz, hogy felmegyünk a szószékre és lejövünk onnan, vagy éppen elsétálunk az íróasztalunkig. Mindannyian stresszes életet élünk, de a stressz pszichét terhelő részétől képesek vagyunk megszabadulni. A szomatikus rész azonban csak testmozgással semlegesíthető. Ezért mondom a kollégáimnak, hogy tegyenek önmagukért, figyeljenek az egészségükre.

Az átlagember azt gondolná, hogy ha valakinek, hát a lelkésznek biztosan stresszmentes az élete.

Kívülről talán nem látszik, de van egy belső olvasata a szolgálatunknak, amire általában nem kíváncsiak az emberek és mi sem beszélünk róla. Aki hittel végzi a szolgálatát, nap mint nap az élet és halál küszöbén áll. Ma délután, éppen idejövetelem előtt, két embert temettem el, két család sorsában kellett osztoznom, őket vigasztalnom. Lehet, hogy kívülről nem tűnik nehéz feladatnak a miénk, belülről mégis az. A stressz nem múlik el attól, hogy véget ér egy szertartás, a feszültség szomatikus részét ott hordozzuk a sejtjeinkben.

Önnek hogyan segít a sport a stressz csökkentésében?

A mozgás semlegesíti a stressz-hormonokat, így ezek nem tudnak rombolni a szervezetben. A futás engem azért kapcsol ki, mert egészen mást csinálok, mint napközben. Sokan mondják, hogy jól tudnak gondolkodni futás közben, de nekem a sport leginkább olyan időtöltés, amikor nem gondolok semmire. Lefutom a kitűzött távolságot, átmozgatom a tagjaimat, kivonódom a mindennapos gályázásból. Nézelődöm és felfedezek olyan dolgokat, amiket az autóból nem lehet észrevenni.

Egy szerzetes könyvében olvastam, hogy számára a futás szinte meditáció, amikor közelebb kerül Istenhez.

Nem akarom misztifikálni a futást. Ha a mozgás szükségességének lelki okait, magyarázatát keresem, inkább arra gondolok, hogy Isten egyik alapvető parancsa az ember számára a munkára vonatkozott. A technikai fejlődés, a gépesítés miatt azonban alig végzünk fizikai munkát, pedig a testünknek szüksége van mozgásra. A nagyszüleinknek még nem kellett konditerembe járniuk, hiszen kapáltak, gereblyéztek, gyalogoltak és még sorolhatnám. Mi sporttal pótolhatjuk a mozgáshiányt.

A református egyházban sokszor hallunk a lélek kérdésiről, de hogy mi van a testünkkel, arról ritkábban esik szó.

Pedig felelősek vagyunk a testünkért is! A testben nem látok ellenséget, még akkor sem, ha a Biblia sokszor a „test” kifejezéssel jelöli a bűnt, de önmagában nem szabad azt gondolni, hogy a testünk az ellenségünk. Sőt gondoznunk kell a testünket, hogy az isteni parancsolatokat – akár a családalapítás parancsolatát – teljesíthessük.

Ön hogyan viszonyult korábban a mozgáshoz?

Gimnazistaként sokat mozogtam, aztán a honvédségnél tüzérként is sok fizikai munka adódott. A teológia alatt ellustultam, majd jött a házasság és a gyerekek. Mikor hét évig tábori lelkészként szolgáltam, időnként még felszívtam magam, de ez sem volt tartós. Tíz évvel ezelőtt kerültem Békásmegyerre, azóta tizenkét kilogramm súlyfelesleget szedtem fel. Tulajdonképpen nem volt ez olyan látványos változás, éppen fordítva. Amikor a sport miatt kezdtek leapadni a kilóim, akkor szólítottak meg többen is aggódva, hogy nem vagyok-e beteg. Most a testmagasságomhoz viszonyítva arányos a súlyom.

Interjúkészítés közben forognak is utánunk itt a margitszigeti futópályán. Nézik, hogy vajon melyik híres sportolóval készül beszélgetés, hiszen az alkata alapján akár sportoló is lehetne.

Köszönöm, de negyvenhét évesen családdal, gyerekekkel már csak az a célom, hogy tegyek az egészségemért, a boldogságunkért ilyen módon is. Nehéz volt rálépni erre az útra. Dávid öcsém, aki korábban atletizált, sokat mondogatta, hogy beteg leszek, ha nem kezdek el rendszeresen mozogni. Igaza lett, öt éve magas vérnyomást diagnosztizáltak nálam, emiatt gyógyszert kell szednem.

Mikor jött el az a pont, amikor úgy döntött, belefog a futásba?

Nagyjából másfél évvel ezelőtt. Augusztus 22-én húztam fel először tudatosan a sportcipőt azért, hogy fussak. Korábban csak a szabadidőmben járkáltam benne. Az első futás volt a legnehezebb, nagyjából három kilométert futottam.

Az nem kevés elsőre!

Nem kevés, de ahogy én kinéztem utána… Nagyon kikészültem. Direkt este mentem futni, nehogy valaki meglásson. Aztán napról napra növekedtek a távok, és októberben már hat kilométert futottam. Ősszel megfogadtam, hogy ha egy év múlva hét kilométernél tartok, nagyon elégedett leszek. Úgy éreztem, hogy a hat kilométerrel eljutottam a teljesítőképességem határához, nem tudtam elképzelni, hogy ennél többet tudnék teljesíteni. A sikerélmény és persze a hiúság azonban arra sarkallt, hogy kicsit mindig többet és többet fussak. Decemberben már lefutottam a félmaratont is. Megüzentem az öcsémnek a hírt, Dávid pedig úgy reagált, hogy nem vagyok normális. Ettől kezdve úgy éreztem, hogy inkább vissza akartak fogni. A félmaraton kiugró teljesítmény volt akkor, később nem futottam ilyen sokat egyben. Mostanra azonban hetente egyszer jóérzéssel lefutom…

Úgy tudom, hogy most is maratonra készül.

Tavaly októberben lefutottam a Spar Budapest Maratont. Ez volt az első maratoni futásom, de mögötte személyes és lelki dolgok húzódtak meg.

Elárulja, mi volt ez?

Az egyik kedves gyülekezeti munkatársunk édesapja, a verseny főszervezője azt mondta, hogy szívesen látnak a Spar Budapest Maratonon, ez nagy motiváció volt számomra. A lelki oldala pedig az volt, hogy akkoriban édesapám éppen betegen feküdt. Sokat noszogattuk, bátorítottuk, hogy vegyen erőt magán. Úgy gondoltam, hogy egy nagyobb lépéssel, ahol nekem is komolyan erőt kell venni magamon, motiválni tudom majd őt. Sajnos már nem élte meg a versenyt, de én az ő emlékre futottam. Nagyon szép élmény volt.

Gondolt az édesapjára a verseny közben?

Amíg tudtam még gondolkodni, gondoltam rá. De a maratoni táv olyan hosszú, hogy az órák elteltével kirostálódnak az ember gondolatai. 4 óra 03 perc 58 másodperc alatt futottam le a 42,2 km-es távot. Az volt a vágyam, hogy négy órán belül teljesítsek, de nem tudtam, képes leszek-e rá, hiszen korábban soha nem futottam még ilyen sokat. Az öcsémék azt mondták, hogy ne az időre koncentráljak, hanem az legyen a cél, hogy lefussam a távot. A családom, a feleségem és a lányaim pedig ott vártak a célban.

Melyik maraton a következő kihívás?

Dávid öcsémék a futóklubjukkal évente egyszer elmennek egy külföldi maratonra is. Idén velük tartok Salzburgba. A budapesti maratonon – futónyelven szólva – úgy éreztem, hogy maradt még bennem egy kicsi…

Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás, ill. archív