Terepszemle a Vértesi terepen

Én harmadik éve folyamatosan részt  veszek Vértes Terep Maraton versenyén és eddig minden évben a félmaraton távon futottam, így az útvonal számomra már ismerősként köszönt vissza és nosztalgiázhattam menet közben. A szervezés az elmúlt 3 évben pazar volt és most sem volt okom a csalódásra. A hangulat mindig szuper és jó érzés lépten-nyomon ismerősökbe botlani, főleg nálam tapasztaltabb “terepesekbe  “akiknek mindig van egy jó szava hozzám, ötlete felém.

A félmaratoni táv reggel 10:00-kor rajtolt, szúrópróba szerű kötelező felszerelés ellenőrzésekkel. Sajnos én Zsófiékkal ellentétben a ruhaválasztással kapcsolatosan rosszul döntöttem (pedig voltak akik figyelmeztettek), hosszú nadrágban és vékony hosszú ujjú futófelsőben indultam neki a Vértesnek. Nem is győztem állandóan lecipzározni a felsőt, illetve feltűrni annak ujját, h ne legyen annyira melegem.

A Vértes most is a legszebb tavaszi köntösét mutattak be nekünk, az erdő zöld rügyekben és virágok tengerében pompázott, ami igen csak öröm volt a szemnek. Így nagyon könnyen mentek a kilométerek, mert mindig volt nézegetni valamit és gyönyörködni a tájban.

A frissítőpontok nálam újra csillagos 5-ösre vizsgáztak, minden volt amit egy terülj, terülj asztalkán el tudunk képzelni. A frissítőpontokon állomásozó a segítők pedig maximálisan segítőkészek voltak, kiemelném Kupsza Andrást, akit mi sokan Kapszulaként ismerünk…az ismerős arc jelenléte és lelkesítő szavai az utolsó 5 km előtt sok pluszt adtak 🙂

A célba beérve az elmúlt 2 évvel ellentétben a félmaratonisták is egy gyönyörű éremmel lettek gazdagabbak.  Ami ugyancsak új dolognak számított, hogy a célban ismét mindenkinél ellenőrizték a kötelező felszereléseket, amik a versenykiírásban szerepeltek. Ajánlom mások figyelmébe is, ha egy versenyen ilyen előírásokkal találkoztok, akkor tartsátok is be, mert jó pár embert diszkvalifikáltak emiatt ( többek között a félmaraton első, illetve harmadik helyen befutó férfi versenyzőit is).

A csomagom kikérése után rögtön feliratkoztam egy masszázsra, ami szintén a szuper szervezésnek volt köszönhető. 4 masszázs ágyon órákon át rendületlenül gyúrták át a megfáradt izmokat  a lelkes masszőrök, akik ugyanolyan kedvesek voltak, mint a frissítőasztalok segítői és kiváló munkát végeztek. Jó volt látni, hogy akik kikerültek a kezeik közül, már nem olyan robot mozgással jöttek-mentek, mint mikor felfeküdtek az ágyra. 🙂

Majd egy jó zuhany és egy tál finom gulyás leves elfogyasztása után kisétáltam a rajt/cél területre és figyeltem a további befutókat. Ez az a verseny amin már jövőre is tervezek részt venni. Másoknak is csak ajánlani tudom, ha egy színvonalas terepfutó versenyen szeretnének elindulni.

Tavaly 2:06:16-os idővel,  idén 2:05:19-es idővel sikerült a célba csapni. A hivatalos táv 20,9 km volt, 429 m+.