Category Archives: Versenyek

Utánpótlás csoportunk a VIII. Everling Tavaszváró mezei futóversenyen halmozta az érmeket

Category : Versenyek

Igazán eseménydús volt számunkra a március 3-4-i hétvége, ugyanis, a egyik nap sem múlt el sikerek nélkül. Március 4-én ismét fiatal sportolóink tettek ki magukért, ugyanis a Naplás-tó körül megrendezett VIII. Everling Tavaszváró mezei futóversenyen összes tagunk dobogós helyen végzett:
– Molnár Péter 1.helyezett lett korosztályában
– Debiec Soma 2. helyezett lett korosztályában
– Nyers Kamilla 1.helyezett lett korosztályában
– Molnár Kata 3. helyezett lett korosztályában


Mezei liga versenysorozat gödöllői állomásán remekeltek fiataljaink

Category : Versenyek

2018. március 3-án fiatal atlétáink először vettek részt a Magyar Atlétikai Szövetség által megrendezett mezei liga versenysorozat 4., gödöllői állomásán. Fiatal sportolóink eredményei egyáltalán nem jelzik, hogy ez volt az első mezei versenyük, ugyanis remekeltek egyesületünk futói:
– Kiss Gergely 1. helyezett lett az ifjúsági korosztályban
– Gold Levente 6. helyezett lett az ifjúságiak között
– Bicsák Flóra 4. helyezett lett utánpótlásként a felnőttek között
– Bukovszki Tünde 3. helyezett lett a junior korosztályban
– Nagy Julianna 4. helyezett lett a juniorok között
Gratulálunk nekik és edzőiknek, Zsoffay Róbertnek és Király Kristófnak!

Az eredmények a MASZ oldalán, vagy ide kattintva megtekinthetőek!


Klubunk gyermek csoportjának első mezei versenye

Category : Versenyek

Fantasztikus hétvégén vagyunk túl, ugyanis egyesületünk minden korosztálya, csoportja képviselte klubunkat valamilyen rendezvényen, eseményen! Amatőr, felnőtt futócsoportunk szombat délelőtt “lépett fel” a FutóExpo-n és mutatta be kis közösségünket az érdeklődőknek. Vajda Zsuzsa beszélt klubunk mindennapjairól, Kis-Soós Zsanett pedig a terhesség alatti futás lehetőségeiről. Gyermek- és utánpótlás csoportunk pedig először vesz részt SportXXI. programban, MASZ mezei liga versenyen.

Hihetetlenül büszkék vagyunk az egyesületünkbe járó gyerekekre, akik a március 3-án részt vettek életük első futóversenyén, a Gödöllőn megrendezett Sport XXI. program mezei állomásán. Mind a fiú, mind a lány csapatunk hősiesen küzdött a havas-saras-csúszós pályán, kitartásukról klubunk minden tagja példát vehet. Gratulálunk a gyerekeknek és a csapatot felkészítő edzőnek, Dóczi Orsolyának!

Csapatunk tagjai:

  • Gold Anna (2006.)
  • Sántha Emese (2006.)
  • Szatmáry Júlia (2006.)
  • Bagaméri Luca(2006.)
  • Takács Bertalan (2006.)
  • Schanda Mór (2008.)
  • Zrínyi-Gál Lőrinc (2008.)
  • Sántha Barnabás (2006.)

 


Lisszaboni félmaraton MACista szemmel

Category : Versenyek

Jelen dolgozat elsődleges feladata nem a futóversenyt rendező város bemutatása, hanem az élményeink megosztása a versenyről, de természetesen az ott tartózkodás alatti tapasztalataink sem maradhatnak ki a beszámolóból.

A lisszaboni félmaratont, a Tajo folyón átívelő, kétségtelenül impozáns Ponte 25 de Abril (hevenyészett fordításban: Április 25. híd) nevű híddal reklámozzák, mivel a verseny onnan indul. Vagyis indult volna, ha nem lett volna nagy szél. Erről a rajtcsomag átvételekor tájékoztattak minket, ahol már a térképeken be volt jelölve az új rajthely, amely az állatkert mellett volt egy felüljárón. Oké, ez is valahol egy híd, ne elégedetlenkedjünk, de ha pesti viszonyokra fordítanám le, akkor az jönne ki, hogy a Lánchíd helyett a Gubacsi hídról indul.

Ilyen előzmények után érkeztünk másnap (kissé másnaposan) a versenyre, ahol már hömpölygött a végeláthatatlan tömeg. Azt nem tudtuk eldönteni, hogy a rajthely áttétele miatt vagy csak a mediterrán lazaság az oka, de az időmérés indításának a helyét, vagyis a rajtvonalat nem láttuk. Utólag azt következtettük ki, hogy egy (k) nagy hangfal mellett lehetett, amelyből hangosan szólt a néhai Michael Jackson – tól a Smooth criminal. A félmaratonnal párhuzamosan elindítottak egy ún. mini maratont is, ami megadta a kegyelemdöfést a mi versenyünknek, mivel az első 4 kilométeren a sok esernyővel sétáló nyugdíjastól futni alig lehetett.

A versenyt megelőző napon azon lelkendeztünk, hogy az útvonal mentén több kisebb színpadot is ácsoltak, ahonnan, reményeink szerint majd szól a jó kis zene. Hát sajnos nem így lett, mert a rossz idő miatt, zenekar csak egy volt, igaz ők tényleg jól zenéltek, de a többi kis színpadon nem volt semmi, egy performanszot leszámítva: egy középkorú hölgy fél lábon ugrált, miközben a hossztengelye körül forgott és artikulálatlanul ordított. Hogy ez milyen művészi célt szolgált vagy esetleg a buzdításnak egy általunk, a Kárpát – medencében nem ismert kifejezése volt, sajnos nem tudtuk megfejteni, mert szaladnunk kellett tovább. Érthetetlen okokból a sávokat néhol korlátokkal választották el egymástól, aminek következtében a hely nagyon szűk lett és még a 10. kilométernél is előfordult, hogy csak nehezen lehetett előzni. De mi ezzel az akadályoztatással még mindig jobban jártunk, mint az a középkorú, pár méterrel előttünk futó, feltehetően portugál sporttársunk, aki túl közel ment a korláthoz, annak kiálló láb részében megbotlott, egyensúlyát vesztette (vala), és a fedetlen bőrfelületének az aszfalt erőteljes támadást indítva hengerbucskázott. Hirtelen annyi ember termett körülötte, hogy ha még mi is oda álltunk volna, szegénynek levegője sem marad. A versenytáv közepe felé haladva, a rutinos szemlélő, és mi azok vagyunk, láthatta, hogy sötét fellegek gyülekeznek Lisszabon felett (egy sugár-szál odaférni alig képes), de arra, ami következett még mi sem számítottunk. Gyanúnk, hogy eső lesz, kisvártatva bizonyossággá súlyosbodott, de hogy ez az eső hatalmas széllel párosul és a vízcseppek fájdalmasan csapódnak a szemünknek, olyannyira, hogy tehetetlenül sétáltunk a monszunnal szemben, arcunkat a tenyerünkbe temettük és azt kérdeztük a gondviseléstől, hogy miért teszi ezt velünk, mit vétettünk?, na, ezt előre még mi sem gondoltuk volna.

A szervezésről még annyit mindenképpen meg kell említenünk, hogy az első kilométer jelzés, az a 7. kilométer volt, aztán a 10., majd a 13. és utána már jeleztek minden kilométert. A frissítések gyakoriságával gondunk nem volt, leszámítva, hogy palackos vizet osztogattak, amit ki kellett nyitni és a 3 dl. egy frissítésnek sok, esős időben meg nem önti magára senki a maradékot. Azt hozzá kell tennünk, hogy a furfangos szervezők az egyik frissítőpontot egy visszafordító elé 300 méterrel tettek, úgy, hogy a visszafordítás után is el lehetett venni a vizet, ezzel letudtak két frissítést 600 méteren belül. Egy helyen adtak banánt meg narancsot, de kóla, szőlőcukor és hasonlók nem voltak. A befutó csomag reklámokat, kakaót (!) meg valami emberi fogyasztásra alkalmatlan, mikróban elkészítendő ételt tartalmazott. Ezen kívül kaptunk egy banánt, meg jégkrémet, oszt’ jó napot kívánok.

És akkor most térjünk át egy kicsit Lisszabonra, magára a városra és a benne élő emberekre. Rengeteg a látnivaló a városban, érdemes felkészülten érkezni, főleg, ha rövid időre megyünk. A tömegközlekedés jó, bár a metrók ritkábban járnak, mint nálunk. Jó döntés a repülőtérről is metróval menni a belvárosba, mert a taxisok ceruzája néha vastagabban fog, mint amit a taxióra megkíván. (Ez személyes tapasztalat.) Jó éttermekből nincs hiány a városban, de mindenképpen érdemes betérni a Time out nevű piacra, ahol egy helyen, igényes környezetben, végig lehet kóstolni a portugál konyha minden vonulatát. Nem szeretünk általánosítani (vö. Mi, magyarok), de a portugálok jó fejek, segítőkészek; nem tudtunk két percnél tovább tanácstalanul állni a metróban, hogy ne jött volna oda valaki segíteni. Persze, vannak hibák is: a melyik út megyen itt Estorilba kérdésre, egy szakállas úr simán rámutatott az ellentétes oldalra. A szándékot tudtuk értékelni, biztosak vagyunk benne, hogy ő tényleg arra indulna, ha Estorilba menne. A mi léptékünknek már a Tajó folyó torkolata is óceánnak hat, de kb. 20 perces utazással elérhető az Atlanti – óceán, ami a mi látogatásunkkor éppen tajtékzott.

Befejezésül jöjjön a legnagyobb felfedezésünk: már a magyar nyelv sem a régi, már nem lehet elbújni mögé és büntetlenül beszélni akármit. Történt, hogy első este, egy helyi étteremben, vacsora közben, egy velünk megtörtént esetről beszélgettünk, amelyről itthon inkább halkan ejtettünk volna szót. A történet végén a mellettünk ülő francia férfi a térdét csapkodta a röhögéstől, és kifogástalan magyarsággal átszólt nekünk, hogy ez jó story volt. Zavarunkat elfedvén, megkérdeztük tőle, hogy tanult-e új magyar szavakat, míg a történetünket hallgatta.

A másik kellemetlenség Estoril felé félúton történt, amikor a HÉV-re felszállt egy elég ápolatlan, büdös kiskutya a gazdájával. Mi, szinte egyszerre kiáltottunk fel, hogy jaj de büdös ez a szegény kiskutya. Erre a szegény, büdös kiskutya gazdája megszólalt magyarul, hogy adjunk már neki pár eurót, mert hajléktalan. (Ad notam, a pénz átadása után a kiskutya ugyanolyan büdös maradt.)

Figyeljetek az ilyenekre jobban oda!

Lisszabon, 2018. március 11.

Tasnádi Tamás

 


Colour run Kínában

Category : Versenyek

“Az elmúlt hétvégén elég rossz lett a levegő Ningbóban, ahol már több mint egy hónapja élünk. De szerencsére még időben beneveztünk a helyi expat magazin által szervezett Colour Run versenyre, amelyet a kb. 150 kilométerre fekvő Siming-hegyen tartottak. A verseny helyszínére autóbuszokkal szállítottak. Azon már meg sem lepődünk Kínában, hogy a sofőr útközben többször is rágyújtott egy cigire, de hogy ugyanazt a 3 kínai popslágert kellett hallgatnunk 3 órán keresztül, az már eléggé idegesítő lett a végére. Még szerencse, hogy elterelte a figyelmünket az út, ugyanis az autópályáról letérve hihetetlen szerpentineken vezetett fel az út a hegyre. Néhol annyira leszűkült az aszfalt, hogy a szembejövő autóknak vissza kellett tolatnia egy darabon, ahol annyira kiszélesedett az út, hogy araszolva elférjen egymás mellett a két jármű. A Siming geopark valóban szép helyen fekszik, és még az sem zavar be nagyon a képbe, hogy a természet lágy ölén kockákból álló gyepszőnyeget telepítettek a kínaiak, hogy még egységesebb legyen a park kinézete. Kiélveztük hát a 26 fokos meleget, hogy feltankoljunk az itt is közeledő hűvösebb időre.

Komoly erőkkel készültek a versenyre a helyi szervezők. Külön színpadot szállítottak a hegy tetejére, amelyen a verseny előtt fehér selyemruhába öltözött lányok tartottak akrobatikus bemutatót. Ezután következett a bemelegítő, amelyet két (helyi) macho kinézetű srác tartott igazán érdekes mozdulatokkal. A bemelegítő kb. 5 percig, egy pörgős szám erejéig tartott. Az intenzív mozdulatokat félpercenként lassított felvételhez hasonlító tapsmozdulatokkal szakították meg a srácok. A bemelegítő végén rocksztároknak kijáró tapsot kaptak érte a a futóktól. A bemelegítést követően (!) fél órán keresztül – ha jól számoltuk – összesen 12 köszöntő hangzott el, persze mind kínaiul. A mezőny igazán színesre sikeredett (szó szerint): volt ott kínai, európai, indiai, pakisztáni és afrikai futó is szép számmal. Valahogy az európai diákok nagy késztetést éreztek arra, hogy ők legyenek a leghangosabbak a futás során. Az 5,7 km-es távon 7 frissítő- és színezőpont volt, ami abból állt, hogy a lelkendező önkéntesek különböző színű festékekbe mártott tenyerükkel rácsaptak valamelyik testrészedre, miközben egy furgon rakterébe összezsúfolt fotósok és tévések lelkesen igyekeztek megörökíteni ezeket a pillanatokat. A frissítőpontokon a víz mellett igazán frissítő látvány volt, hogy az ásványvizet szponzoráló cég hostess lányokat állíttatott a sátrak mellé, akik a kezükben valamilyen reklámfeliratot tartva szépen mosolyogtak a futókra. Annával lazára vettük a tempót. Bár első látásra úgy tűnt, hogy lejteni fog a pálya, végül mégis volt benne 100 méter pozitív szintkülönbség. Valahol a mezőny első harmadában értünk célba, időmérés természetesen nem volt. Szóval jó buli volt, a végén érem is járt és elkészült a kötelező fotó is.

Amúgy érdekesség itt, Kínában, hogy gyakorlatilag bármiben tudnak futni a helyiek. Láttunk már futókat farmerben, fehér ingben, koktélruhában, sőt magas sarkú cipőben is futni (és ez tényleg nem túlzás). A 22. emeleti lakásunk ablakai egy iskola atlétikai pályájára néznek. Minden reggel megszólal valamiféle induló, amelyre kiözönlenek a melegítő nadrágba és fehér vagy világoskék ingbe öltözött diákok az épületből. A kötelező gyülekező és zászlófelvonás után pedig lazán lenyomnak közösen 3-4 kört az atlétikai pályán és aztán visszarobognak az osztályokba, hogy folytassák a tanulást, mintha mi se történt volna. Emellett a középkorúak nagyon szeretnek esténként gyorstempóban sétálni a parkokban, egyfajta helyi nordic walking stílusban. Általában elől megy a férfi és mögötte lohol a nő. A nők pedig a kisebb tereken (parkokban, bevásárlóközpontok előtt, lakóparkok kertjében) helyi népzenére táncolnak közösen.

A mi futásaink is eléggé átalakultak, mióta itt vagyunk, ugyanis az edzéseinket elég gyakran felülírja a levegő minősége. A szmog ugyanis, főleg a szállópor mennyisége, elég gyakran meghaladja a megengedett szintet. Szerencsére elég jó appok vannak, amelyek óránként frissítik az adatokat. Ha az AQI (air quality index) 150 felett van, akkor egyáltalán nem ajánlott a szabadtéri sportolás (a hétvégén 200 felett volt). Már néhányszor eszünkbe jutott, hogy vajon Zsuzsi erre is azt mondaná, hogy tökéletes futóidő van J Néha megnézzük a budapesti indexet is, és irigyeljük a 25-30-as számot. 50 alatt ugyanis jónak számít a levegő minősége. De keresztedzésként újra elkezdtünk squashozni, ugyanis a nottinghami egyetemnek van két squash-pályája, amelyet a diákok annyira nem vesznek igénybe, ugyanis itt nem igazán ismerik ezt a sportot. Helyette viszont nagy népszerűségnek örvend a kosárlabda és a röplabda. Hát így telnek a sportos napjaink itt, Ningbóban, kb. 12 ezer kilométerre Budapesttől.”

(Anna & Tamás)


Rókát űztek MACistáink

Category : Versenyek

20161001_164923000_camOktóber első hétvégéjén MACistáink a Kaposvár-Pécs között megrendezett – országos egyetemi-főiskolai váltófutóversenyen –  a Rókaűzők  nevű eseményen 12 fővel képviselték egyesületünket. A Szarvasűzők testvérrendezvényén részt vett Balta Attila, Bede Annamária, Haragos (Böse) Zoltán, Malicskó Balázs, Szirmay Zsanett és Turchányi Miklós, valamint Vétek Orsolya 4 fős váltóban.
A 12 fős váltó a legnehezebb 4-es (nyílt) kategóriában indult, 86,4 km-et tettek meg 836 m szintemelkedéssel. Elmondásuk szerint egy nagyon szuper hangulatú hétvégét zártak együtt, remek csapatépítő lehetőség volt ez számunkra, a verseny pedig idén is igazi élmény volt.
 20161001_165910000_cam
Abszolútban a 12 fős csapatok között a 8. helyen zárt különítményünk, időeredményükkel pedig, amely 6:10:12 lett, a kategóriában az előkelő 5. helyezést sikerült megcsípniük. Ha minden igaz 4:17 min/km átlaggal teljesítették a teljes távot. Vétek Orsolya csapata a 4 fős váltóban 1. helyen végzett a 16 csapatból 6:40:12-es idővel, ami 4:38 min/km átlagnak felel meg.

Zoli első szenior versenye…

Category : Versenyek

2012 tavaszán, tehát immár bő 4 éve találkoztam a Margitszigeti Atlétikai Club szuper csapatának edzőivel, Vajda Zsuzsival, Kis Zsanival, Malonovits Józsival és Sipos Dáviddal. Hamar rákaptam a rendes edzések ízére, fantasztikus volt a hangulat, ami úgy magával ragadott, hogy azon kaptam magam, hogy minden héten alig várom a az edzéseket […]. Akkor még nem is gondoltam, hogy milyen komoly emberekkel fogok itt találkozni […]. Előtte ugyanis arra számítottam, hogy olyasmi lesz, mint amikor összeállnak páran, elkezdenek kocogni, és a végén kicsit beszélgetnek még. Ehhez képest az étlap:FotorCreated

  • profi bemelegítés
  • különböző szintű csoportok
  • rendes magyarázat minden pillanatban
  • odafigyelő edzők
  • kemény, de nem halálos fő része az edzésnek
  • nyújtás, és a levezetés kihangsúlyozása!
  • személyre szabott edzéstervek
  • barátságos környezet

Oké, engem megvettek. […]. Úgy éreztem, hogy a futás jó lesz most nekem az elkövetkezendő pár évre. Szóval a futóklubban gyorsan beszéltem is Vajda Zsuzsival, mert 1 hónapom volt a versenyig. Az első projekt rögtön az volt, hogy kb nulláról (úszni, meg kerékpározni szoktam ugyan, de futó jellegű mozgást kb 1 éve nem végeztem) újrakezdve el kéne jutnom 1 hónap alatt a 4 perces tempóig 7km-es távon. Máig emlékszem, hogy Zsuzsi milyen arcot vágott, mikor ezt meghallotta, de mondta, hogy rendben, ő felkészít. 😀 […] Ezután Zsuzsi iránymutatásával, és Maló segítségével sikerült egy 11 éves korom óta tartó 1:41:36-os IBUSZ félmaratoni csúcsomat megdönteni 10 és fél perccel Ljubljanában […].

2016 nyarán Makrai Zsuzsi  bedobta a szenior OB indulást. Megnéztem, hogy a fedett pályáson milyen eredmények születtek tél végén, s azt láttam, hogy 1 igazán jó futó volt az én korcsoportomban, tehát akkor elindulok 800-on, meg 1500-ön. […] Keresztezte a terveket egy tanfolyam, ami miatt át kellett szervezni a nevezést. 5000 méteren tudtam csak indulni, de mivel Makrai Zsuzsi és Ratkai Feri végül neveztek, én is felbátorodtam. […] Az én számom az 5000 méter volt, és így már rég izgultam verseny előtt. Őszintén megmondom, hogy mikor megláttam az ellenfeleket, már sejtettem, hogy nem leszek a mezőny elején. Aztán úgy voltam vele, hogy csak jó taktika kell, és kifutni magamból a maxot. A taktika annyiban állt, hogy nem megyek el ész nélkül az elején a tömeggel, hanem próbálok 4 perces tempóban futni, aztán ha sikerül, és nem állok fejre a tűző napsütésben, akkor gyorsítok 🙂

Kicsit sokat várattak minket a rajtnál, de végül felsorakozhatott a 2×9 ember az M35, M40, az M45, és az M50-es korosztályból, majd gyorsan indítottak is. Nem tévedtem, mert 41-es 200 méterrel kezdtem, és utolsó előtti lehettem. A mezőny eleje ekkor már adott nekem kb 50 métert. Iszonyatosan mentek, de nekem bátran ki kellett tartanom a saját, többiekhez képest szánalmasan lassú tempóm mellett, és hinnem kellett abban, hogy a meleg miatt fejre fog állni pár ember, akik a végén verhetők lesznek. Az első két kört egész könnyen bírtam megfutni, érzésre nem is volt túl magas a pulzus, zihálás pajtás sem érkezett még meg, de aggasztóan elnyúltak a többiek. 1200-nál viszont már beütött a krach, és úgy éreztem, hogy fel fogom adni. A hőség kezdte kikezdeni az elmémet, de hát “mindjárt” vége, mindjárt abba lehet hagyni ezt az egész kínlódást, mantrázgattam magamban. 2000 környékén meg is kaptam az első körömet, ami hát, hogy is mondjam finoman, nem dobott fel, de összeszorítottam a fogaimat, és mentem tovább. Itt azonban a kezdeti 3:55-ös tempóm kicsit megzuhant, és kiment 4:03-ra. […] Aztán hallottam, hogy X kiállt, meg Y is, aztán 4000 méter környékén megelőztem az első embert. Húha, lehet még itt eredmény! Próbáltam értelmezni, hogy mi van körülöttem. Hoppá, van frissítés is, végre elkezdtem feléledni. Kikaptam egy pohár vizet az egyik segítő kezéből, amiért utólag is hatalmas hála neki! Küszködve a kilöttyintéssel megittam pár korty vizet, és a maradékot a tarkómon végigfolyattam. Ez eléggé felfrissített, pedig melegnek éreztem a vizet. […] Azt láttam, hogy 5-6 ember van lőtávolon belül (100 méter), ezért úgy voltam, hogy egy életem, egy halálom, csak azért is megpróbálom. Elkezdtem fokozni a tempót, amennyire az erőmből telt, és itt már úgy látszott, hogy 20 percen belül leszek, csak ne jöjjön a kalapácsos ember. A meleg, és a gyors kezdés szerencsémre felőrölte az erejüket nem jól beosztókat, ezért az utolsó körre már csak 5-30 méter maradt köztünk. Reméltem, hogy senki nem fog tudni itt komoly hajrát nyitni, ezért megtoltam, ahogy tudtam. Éreztem, hogy ha nem görcsölök be, akkor végig bírom már zúzni. Zúztam is, és akit tudtam lenyomtam. Maradtak még ugyan előttem páran, de mivel nem ismertem a korcsoportos ellenfeleimet, csak remélhettem, hogy másikban vannak. Persze utána kiderült, hogy néhányakat már én is köröztem éppen, de nem baj, mert jól behúztak. A végén sikerült egy 3:40 körüli tempót kipréselni a testemből.

Beértem a célba, föld. Feküdtem, mert lüktetett a fejem, a hátam. Mást nem is éreztem, csak a testemet átjáró fájdalmat. Nem rossz, hanem jó fájdalom volt ez, mert abból fakadt, hogy kihajtottam magam. Kellett 1-2 perc, mire annyira össze bírtam szedni magam, hogy elvonszoljam a testem a pálya szélére. Ilyenkor annyira elfáradok, hogy egy kívülálló számára látványosan nem örülök semminek. Amikor barátok szokták veregetni a vállam, vagy jönnek gratulálni, nem örvendezek, mint a legtöbben, de ez nem azért van, mert nem örülök, hanem azért, mert olyan fáradt vagyok, hogy simán kiegyeznék egy pár óra alvással ilyenkor. 🙂

Közben a többiek is készülődtek a rajthoz, engem pedig különösebben nem érdekelt a helyezés, mert arra számítottam, hogy az M35-ben legalább 5 ember jobbat ment nálam. Néztem, ahogy felállítják őket a rajthoz, majd visszafújják. Ezt eljátszották még párszor, majd végül elindították őket […] . Drukkoltunk nekik, és közben engem meg szólítottak az eredeményhirdetéshez!!! Mondom, mi a fene? Kiderült, hogy becsúsztam 3. helyre. Ez igen, mondom. Első versenyen bronz. Mennyit ment az eleje? 17 valamennyit. Húha, hát végülis az még fogható, de ahhoz keményen kellene edzeni. Ki tudja, talán jövőre…fel is merült a gondolata annak, hogy a 2017-es fedett pályás OBre felkészülünk egy nagyobbacska csapattal, és elindulunk. De hát ez még a jövő zenéje. Persze az éremszerzésben az is segített, hogy Kárász Zakariás nem fejezte be a versenyt. Biztosan ő lett volna az aranyérmes, de hát ilyen a sport. Jövőre viszont felkészülten talán ott lehetek a nyakukon. Jacsó István nyerte 17:49-es időve, és Al-Hajal Sándoré lett az ezüst 18:10-zel. Szegény Sándor futott még egy kört, szóval neki kellett volna hirdetni egy 5400-as eredményt is. Gratulálok srácok!

A verseny Makrai Zsuzsi ezüst, és Ratkai Feri szintén ezüst érmével ért véget. Szépen szerepelt az egyesületünk! Gratulálok a társaimnak, és köszönjük az edzőinknek a felkészítést! […] Remélem, hogy a jövőben páran csatlakoznak majd hozzánk az egyesületből a hasonló rendezvényeken, mert nagyon jó hangulatú OB volt, és az utcai versenyzés után a pályaverseny az atlétikának egy egész más arcát is meg tudja mutatni. Még a nagyon tapasztalt futóknak is érdemes ebbe belekóstolni, mert így egy teljesebb képet kapunk arról, hogy mi is a hobbink.

Sikeres versenyzést, és sok boldog kilométert kívánok minden atlétának!

Hajrá MAC!

5000 m női 
W40
1. Kiss Ágnes SZVSE 18:41,6
2. Makrai Zsuzsanna Margitszigeti AC 22:27,9
1500 m női
W40
1. Buruzs Beáta DOVASE 06:52,6
2. Makrai Zsuzsanna Margitszigeti AC 05:46,0
3. Vámosné BAranyai Andrea Mosonmagyaróvári AC 07:08,3
400 m női
W40
1. Háryné Staskó Anita Kecskeméti FSDSE 01:08,2
2. Makrai Zsuzsa Margitszigeti AC 01:10,3
3. Halász Timea Székesfehérvár 01:12,9
5000 m férfi 
M35
1. Jacsó István KSI SE 17:49,7
2. Al-Hajal Sándor FTC 18:10,7
3. Haragos Zoltán Margitszigeti AC 19:42,5
M55
1. Orsós István BHSE 20:48,4
2. Ratkai Ferenc Margitszigeti AC 21:00,1
3. Kelemen József Ikarus BSE 21:25,6

1*10km 3*10°C-ban

Category : Versenyek

A Szent László-nap13558674_10209982403977680_2245578822294234984_oi p13528285_10209982403857677_1051588843679620333_orogramsorozat keretében futóversenyt is rendeztek a múlt hétvégén. A hőségriadó ellenére remek alkalom volt ez egy tempófutásra, mert a szervezők kiválóan gondoskodtak a frissítésről. A 10 km-es távon a Margitszigeti AC színeiben versenyezve Macher Tünde ért elsőként célba. Gratulálunk a győzelméhez!


Éremeső & éremgazdag hétvége

Category : Versenyek

HARMI“Május 21-én a Decathlonnál rendezték a “XX. Mozdulj Soroksár – Buci Futás” nevű eseményt. Nagyon korrekt rendezvény volt, sok sportággal és gyerekeknek szóló programokkal. Én 10 km-en, indultam, lányom Harmatka pedig 5 km-en próbálta ki magát. Nem volt nagy tumultus a rajtnál, egészen családias hangulatú volt az egész rendezvény. Aznap nagyon meleg idő volt, de jól bírtuk a futást és szerencsésen túl is éltük. Harmatka a korcsoportjában az 1. helyet szerezte meg, ahogyan jómagam is, sőt nekem sikerült az abszolút kategória 2. helyét is elcsípnem. Krisztián segítségével pedig méROBERTO KRISZg a családi futamban is részt vettünk, ahol végül is a második helyen értünk célba. A rendezés színvonalas volt, bár a rajtok kissé késtek. A helyezésért kapott ajándékokkal is minden rendben volt, még a nevezési díjat is le lehetett vásárolni.

Fischer Anita és Roberto Motta is részt vettek a versenyen és kategóriájukban ők is mind a ketten dobogósak lettek!!

Másnap, május 22-én, vasárnap a CocANITAa- Cola Női Futógálán vettünk részt Harmatkával a “10 km párban” versenyszámban. Vasárnapra még melegebb lett és a szombati verseny miatt még kicsit fáradtak is voltunk. Azonban maga a verseny nagyon jól sikerült, elsőként értem a váltóponthoz. Sikerült egy kis előnyt kovácsolnom a Harmatkának, így ő is bele tudott lendülni a futásba. Erős verseny volt, és rendesen oda tette magát, így sikerült 3. helyen befutnia! Így összetettben is végül a harmadik helyen zártunk. A vasárnapi eredményünkre nagyon büszke vagyok, mert Harmatka kiválóan küzdött 🙂 Korrekt volt a vasárnapi rendezés is, bőkezűek voltak a szponzorok, nyereményként sok mindennel elláttak minket Ennyi volt hát az éremeső és az éremgazdag hétvége 🙂 “

ZSUZSI

– Makrai Zsuzsi


Salzburg: sóvárgásunk tárgya számunkra mézédes volt!

Category : Versenyek

Vajon miről is nevezetes Salzburg?

Az ismeretterjesztő oldalak és az útikönyvek az általunk feltett kérdésre az alábbi felsorolással válaszolnak:

  1. Salzburg:  Salzburg név szerinti említésével (eredetileg először 1120/30 táján) Salzburg tekinthető a mai Ausztria legrégibb városának.s13
  2. Salzach: Salzburgot keresztülszelő folyócska, amely 225 km-es hosszával az Inn leghosszabb mellékfolyója. Útjának nagy részét Ausztriában teszi meg, Neve a Salz (só) szóból ered, mivel a 19. századig sót szállították a vizén.
  3. Mozartstadt: A várost gyakran Mozartstadtnak is nevezik, hiszen itt született és rövid életének több mint a felét itt töltötte Wolfgang Amadeus Mozart
  4. Mozartkugel: A manapság világhírű Mozartkugelt (magyarul Mozart-golyó) – melyet az osztrák zeneszerzőről, Wolfgang Amadeus Mozartról neveztek el – egy salzburgi cukrász, nevezetesen Paul Fürst alkotta meg 1890-ben, amellyel az 1905-ös párizsi világkiállításon aranyérmet szerzett
  5. Sigmundstor: Ausztria legöregebb alagútja található Salzburgban
  6. Festung Hohensalzburg: KözépEurópa legnagyobb épen maradt katonai építménye is Salzburgban található
  7. Reißbahn: A világ legrégebbi fennmaradt kötélvasútja, amely segít feljuttatni a a turistákat a katonai építménybe.

Hogy mit is jelentett számunkra Salzburg, azt leginkább az alábbi felsorolással lehet érzékeltetni és visszaadni:

  1. Kolpinhaus: Egyesületünk székhelye a Salzs6burgban töltött 3 remek nap alatt. A finom és bőséges reggelivel, a célnak megfelelő szobákkal és egy 400 m-es pályára való kilátással, a Hostel kirándulásunk székhelyeként kiválóra vizsgázott.
  2. Egyesületi póló: A salzburgi megmérettetésre szerencsésen elkészült, és így a versenyen már magunkra ölthettük a frissen nyomtatott egyesületi pólóinkat, melyen szerepel a klubunkat szimbolizáló víztorony, illetve a 400m-es az atlétikai pálya egy kis részlete
  3. Czifra János: legkedvesebb idegenvezetőnk Salzburgban 🙂 Igazán élvezetes és nagyon kellemes 2 órát tölthettünk el a salzburgi dóm híres karmesterének, Czifra János társaságában, aki megmutatta számunkra hogyan szól egy igazi orgona, milyen hangokat tud kiadni, és milyen dallamokat lehet csalogatni belőle. Megnézhettük azt is, hol keresztelték meg Mozartot, illetve megtekinthettük az alagsorban található régi dóm maradványait.
  4. Stiegl sörfőzde: a jókedv szponzora volt kirándulásunk alatt 🙂 Ausztria legnagyobb magántulajdonban levő sörfőzdéje mindenben igyekrszik hangsúlyozni az évszázados, családi hagyományokon alapuló hozzáértésüket a sörfőzéshez. Múltja egészen 1492-ig nyúlik  vissza és a híresztelések szerint maga Wolfgang Amadeus Mozart is Stiegl sör fogyasztó volt. (A sörfőzde állítólag erre bizonyítékokkal is tud szolgálni…).
  5. Salzburg Marathon: Az elmúlt 3 hónapos alapozási felkészülésünk csúcspontjaként, illetve a 3 napos kirándulásunk tetőpontjaként szolgált. Számos egyéni csúcs és kiváló teljesítmény született, amikre nagyon büszkék vagyunk. Gratulálunk mindenkinek!

Maratonistáink abszolút helyezése és az általuk teljesített idő:

  • 104/ Malonovits József 3:02:27
  • 113/ Molnár Barbara 3:04:23
  • 119/ Petrik György 3:04:37
  • 135/ Balogh Róbert 3:06:35
  • 196/  Sebők Zoltán 3:13:54
  • 548/ Daruka Eszter 3:47:10

Félmaratonistáink abszolút helyezése és az általuk teljesített idő:

  • 68/ Tőkey Balázs 1:24:15
  • 108/ Zakariás Péter 1:27:14
  • 175/ Vajda Zsuzsanna 1:29:02
  • 214/ Sipos Dávid 1:30:22
  • 253/ Illyés Boglárka 1:32:04
  • 398/ Szabó Imre 1:36:18
  • 399 Rögler Viktória 1:36:18
  • 477/ Alföldy Csaba 1:38:37
  • 589/ Horváth Dániel 1:40:47
  • 601/Mészáros Miklós 1:41:48
  • 966/ Mészáros Ilona 1:48:41
  • Alföldy – Boruss Márk
  • 1039/ Pintér László 1:50:37
  • 1252/ Győri Bernadett 1:53:46
  • 1522/ Mnyere Evelina 1:58:56
  • 1531/ Kovács Andor 1:56:05
  • 1699/ Fülöp Zoltán 1:59:18
  • 1806/ Rátkai Tamás 2:04:51

10km-t  abszolút helyezése és az általuk teljesített idő:

  • 81/ Makrai Zsuzsanna 0:43:35
  • Szeift Ádám
  • Popovics Gábor
  • 94/ Motta Roberto 0:44:23
  • 980/ Bogdán Viktória 1:21:36

Az eredmények megtekinthetőek itt.