Edzőink bemutatkoznak: Kis-Soós Zsanett

Hogyan kerültél kapcsolatba az atlétikával?

A családban harmadik gyerekként, mindig azt szerettem volna csinálni, amit a bátyáim. Amikor ők elkezdtek atlétizálni, én sem szerettem volna kimaradni a társaságból. Kezdetben a versenyzés egyáltalán nem is érdekelt, csupán az, hogy együtt lehessek velük nap, mint nap.

Sportolói múltadról megemlítenél néhány gondolatot?

Bátyáim elég tehetségesek voltak, már korán válogatottak lettek. Én azonban csak edzeni szerettem, versenyezni nem igazán. Mondjuk soha nem is biztattak akkori edzőim, hogy értelme lenne annak, hogy én is versenyezzek. Emiatt sokáig nem is értem el eredményeket, inkább csak az érdekelt, hogy egy-egy edzésen minél jobban kihajtsam magamat. Utólag már nagyon örülök annak, hogy mindez így alakult, mert elég korán megtapasztalhattam, hogy ennek a sportágnak szépsége, nem a sikerek hajhászásában, hanem saját korlátaink kitolásában rejlik.

Mire vagy legbüszkébb a sportolói múltadból?

Bátyáim Budapestre kerültek és rajtuk keresztül ismerkedtem meg – Magyarország legrégibb sportegyesületének – a Magyar Athletikai Club-nak akkori edzőjével Dr. Török Jánossal, aki meggyőzött arról, hogy vegyem komolyabban a versenyzést. Az ő munkája révén junior, utánpótlás és felnőtt magyar bajnokságokon állhattam dobogóra, válogatottként pedig képviselhettem hazámat külföldi versenyeken. A MAC tagjaként részt vehettem a medulini mezei EB-n, ahol csapatban 7. helyet értünk el. Később volt szerencsém sportösztöndíjjal 2 évet az Észak-Karolinai High Point Egyetemen tölteni, ahol elvileg még tartok néhány iskolai rekordot is 🙂

Mire tanított meg téged ez a sport?

Arra, hogy egy nagyon egyszerű és kemény törvény szerint működik ez a sport: amennyi energiát az ember belefektet, annyit is kap vissza. A futás során a sportoló csak magára számíthat: ha a szükséges munkát nem végezzük el, akkor annak következményeit is nekünk kell elviselnünk. Azonban van valami, ami még az elvégzett munkánál is fontosabb, mégpedig, hogy hiszünk-e abban, hogy ezzel el is érjük a céljainkat. Csakis az lehet sikeres ebben a sportágban, aki nemcsak tesz a fejlődésért, hanem hisz is a fejlődésben.

Miért ajánlanád másoknak is ezt a sportot?

Minden futó folyamatos “önviaskodás”-nak van kitéve, és emiatt minden egyes nap lehetőséget ad gyengeségeink (lustaság, fáradság) feletti győzelemre, vagy emiatt történő bukásra. Ugyancsak mély önismeretre tanít meg a futás.  Meg kell tanulnunk értelmezni testünk jeleit, ahhoz, hogy eldönthessük, mikor szükséges ragaszkodni céljainkhoz, vagy szükséges azokat elengedni, hiszen a ragaszkodás néha akár káros is lehet.

Végzettséged?

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, illetve a High Point University-n Bachelor of Arts diplomát szereztem. Jelenleg a TF sportedzői képzésére járok.

Miért / Hogyan lettél edző?

Külföldről hazatérve egykori csapattársam, Vajda Zsuzsi már egy kisebb szabadidős csoporttal foglalkozott, és nagyon megtetszett, ahogyan azt a kis közösséget építgette, alakítgatta, formálta. Zsuzsinak köszönhetően ma már én is szerves része lehetek ennek a közösségnek, akik igénylik a foglalkozást, és a folyamatos felkészítést. Örülök, hogy segíthetek néhány kezdő futónak azzal a szerény tapasztalattal, amire eddig szert tettem.

Mire vagy edzőként a legbüszkébb?

Minden olyan pillanat élmény, amikor a tanítványok nem hiszik el, hogy a napi adagot meg tudják csinálni, de mégis bíznak bennem, és elhiszik nekem, hogy menni fog. Azok a pillanatok a legszebbek, amikor saját határaikat képesek átlépni, és azt egy kisebb csodaként megélni.

Kikkel foglalkozol az edzéseken?

Kezdő futókkal. Olyanokkal, akik még sohasem húztak futócipőt, illetve olyanokkal, akik már próbálkoztak a futással, de új ingerekre, motivációra van szükségük egy magasabb szint eléréséhez. Olyanokkal, akik nem tudnak rendszeresen lejárni, de szívesen jönnek, amikor csak tehetik. Akiket nem a versenyzés, hanem egészségük megőrzése érdekel.

Mi az, ami számodra fontos, amit szeretnél átadni a sportolóknak?

Hogy általában véve semmilyen terhelésre, kihívásra ne mondják, képtelenség azt megcsinálni, anélkül, hogy azzal megpróbálkoztak volna. Hogy gyengeségeikkel bátran merjenek szembenézni, mert csak azzal veszíthetnek, ha elmenekül előlük. Illetve, hogy a sportban nem az a fontos, ki milyen sikert ér el, győzelmet arat, hanem,  hogy azáltal milyen személyiséggé alakulunk, formálódunk.

Célod edzőként?

Hogy elkerüljem azt a hibát, amit sok edző elkövet Magyarországon: erősítsem tanítványaimban, hogy nem az számít, mennyire tehetségesek, csupán az, hogy mennyire lelkesek. Meg szeretném mutatni a hozzám járóknak, hogy olyan dolgokra is képesek, amikről korábban nem is gondolták volna, hogy lehetséges. Ezek a tapasztalatok általában pozitív irányba befolyásolják az emberek önbizalmát a hétköznapi életben is.

Kiknek ajánlod edzéseiteket?

Annak ellenére, hogy a futás egyéni sportnak számít, nagy szükség van egy inspiráló, összetartó közösségre. Igaz, mindenki maga vívja meg csatáját a pályán, de közösen sokkal könnyebb elkezdeni az edzéseket. Azoknak ajánlom edzéseinket, akik ösztönzést és motivációt keresnek a fejlődéshez és a továbblépéshez. Olyanoknak, akik kezdő, amatőr sportoló mivoltuk ellenére is komoly szándékkal elhatározzák, minden nap egy lépéssel többek szeretnének lenni, mint az előző nap.

Szerinted mi lehet közösségetek összetartó ereje?

A sokszínűség, valamint hogy tanítványaink edzők, illetve vezetés nélkül is törődnek, foglalkoznak egymással, építik a közösséget. Minden tagunk hozzátesz valamit a csapathoz egyéniségével, amivel az egész Club napról napra csak gazdagodik, gyarapszik.

Egyéni legjobbjai az ALL ATHLETICS alapján: